26. A szürke kardigán
Mark egész éjjel forgolódott, a hivatalos szakítás ugyanis megérintette. Amíg csak fantáziált arról, hogy egyszer majd megint nem lesz közük egymáshoz Fabiannal, az megnyugtató volt és izgalmas. Magában hordozta az elvesztett szabadság visszanyerésének lehetőségét, és előrevetítette a lebukás miatti szorogás végét is. Amikor azonban a vágya teljesült, nem érzett határtalan boldogságot. Megkönnyebbülést igen, de abba is keserűség vegyült. Félálmában képek villantak be neki. Látta maga előtt, ahogy Fabian a nyaka köré fonja a karjait, ahogy meggondolatlanul hozzávág egy hógolyót, vagy ahogy magukra zárják az iroda ajtaját. Az agya rohamszerűen idézte fel a fiú azon mozdulatait is, amelyeket annyira szeretett benne: ahogy összefogta a haját, ahogy rajongó tekintettel nézegette őt a bárpult mellett ülve, vagy ahogy egyszercsak nyögött egy mélyet, amikor elélvezett. Mark szemei kipattantak. Meg volt győződve arról, hogy az emlékezés nem tesz jót neki, ezért meg akarta akadályozn...
