3. Az álarc mögött

Marknak Anes előtt és után is voltak kapcsolatai, amelyek azonban mind a szokásos módon végződtek. Egyszerűen nem bírta megérteni, hogy mások hogyan képesek boldog, hosszútávú, szerelmi viszonyban élni, mint ahogyan például Roland és Christian, hogy hogyan nem veszítik el magukat közben, és dühítette, hogy neki sosem sikerül.

Sokáig azzal nyugtatta magát, hogy a megfelelő partnerrel neki is menne, és nem érezné a fojtogató légkört. A megfelelő partner viszont csak nem akart felbukkanni, úgyhogy ebbe bele kellett törődnie. Az örök egyedüllétre való kárhozatottság tudata aztán legalább annyira hozzájárult a konzisztesen jelenőlévő szorongáshoz, mint ahogy a hotel körüli teendők.

A szorongás leveztésére rengeteg módszere volt. A horgászáson és az edzésen kívül más eszközökkel is élt, de ezek egy része miatt

borzalmas szégyent érzett. Sőt néha kimondottan undorott magától. Több meleg párkereső oldalra is regisztrált például, és nem minden alkalommal tette egyértelművé, hogy főleg szexet akar. Néha arra is vágyott persze, hogy flörtöljön. Olyankor tetszeni akart, hódítani, de az elsődleges célkitűzése még így is a gyors és következmények nélküli szexuális aktus maradt.

Három-négy havonta találkozásig vitte a cseteléseket és elrepült Zürichbe vagy Bernbe, hogy személyesen is találkozhasson a kiválasztottal. Megesett, hogy második, harmadik találkozóra is sor került, csakhogy egy idő után mindenki túl sokat akart tőle. Rátapadtak és követelődztek, üldözték őt, olyan dolgokat vártak tőle el, amiket ő nem talált fontosnak, és nem is akart csinálni. Például, hogy állandóan elérhető legyen, mintha egy kapcsolatban a feleknek nem lenne saját élete.

Ráadásul a partnerei előbb-utóbb mindig lelkizni akartak, és az rettentően frusztrálta őt. Amikor nem akart részt venni benne, akkor hidegnek és távolságtartónak nevezték, és ő olyankor mindig azt érezte, hogy menekülnie kell, mielőtt belefullad a sok érzelembe, ami a másikban keletkezett. Csendet akart és teret, hogy levegőt kapjon, de a másik fél rendszeresen zokon vette az eltávolodását, személyes sértésnek.

Jöttek a veszekedések, hogy miért ilyen, miért olyan, változzon meg, és végül mindig ő lett a gazember, pedig csak egy kis nyugalmat akart. Úgy érezte, hogy megfojtják az igényeikkel, ezért lépett le mindenki mellől, de valójában haragudott magára amiatt, hogy nem képes úgy viselkedni egy kapcsolatban, ahogyan az emberek nagy része teszi és elvárja. Nem értette, hogy miért van így, és szégyelte, hogy ennyire hibásan van összeszerelve.

Hogy ezt valahogy palástolja, a kapcsolatok

elején próbálta leutánozni a másik viselkedését, de valahogy az sem volt elég, és még többet vártak tőle. Amíg nem fordultak komolyra a dolgok, addig egyébként nem esett olyan nehezére a színjáték. Akkor kezdődtek a problémák, amikor a viszony kezdett valódivá válni. A felszínes, laza kapcsolatokat preferálta, amikért és amikben semmi felelősséggel nem tartozott.

Az ilyen körülmények között sorrakerülő viszonylag ritka aktusok azonban nem tudták kielégíteni egy egészséges férfi szexuális igényeit, és Mark gyakran érezte, hogy a fizikai vágy szó szerint felemészti őt. A fennálló hiányt rendszeres pornónézéssel kezelte. Annyira rendszeressel, hogy belátta: függőség alakult ki nála. Undorott magától miatta, de nem tudott ellenállni, és rettenetesen szégyelte az egészet. Nem, amikor csinálta, hanem utána. Amellett, hogy tudta: párkapcsolatra alkalmatlan, ez a

függősége még egy okot biztosított arra, hogy utálja magát. Abban egyébként is jó volt, de egészséges önkritikának nevezte.

Csak ő ismerte az igazi Mark Sommert, a partnerek számára szívtelennek és önzőnek tűnő férfit, aki irtózik mások érzelmi közelségétől, és aki annyira el van cseszve, hogy takargatni való dolgokat művel titokban. Ki nem állhatta, ha a másiknak elvárásai vannak vele szemben, ugyanis ő a saját függetlenségét tartotta a legfontosabbnak, és ezért ő akart irányítani a kapcsolataiban is. Viszont cserébe a semmiért, mert tudta, hogy annyit ad, mindent meg akart kapni: érdeklődést, érzelmeket, elismerést, testiséget, megértést, tiszteletet, mindent.

Az igazi Marknál tehát sokkal szimpatikusabb volt a mindenkivel jól kijövő, helyes ember, akit a hétköznapokban és a kapcsolatai elején alakított, úgyhogy rendületlenül viselte az

álarcát. Egész életében azt csinosította, tökéletesítette, és jó munkát végzett. Igazán senki sem látott mögéje.

Aközött, amit mutatott és amit elrejtett, hatalmas különbség volt. Néha úgy érezte, mintha két, párhuzamos életet élt volna. A valódi Markot annyira vállalhatatlannak találta, hogy senki sem ismerhette meg. Minden ajtót jól bezárt maga körül, a kulcsokat pedig kérlelhetetlenül őrizte. Biztosra vette, hogy ha valaki megismerné a valódi énjét, az fejvesztve menekülne, elhagyná őt, mert valójában nem lehet szeretni egy ilyen embert, és ő nem akart a „rosszfiú” lenni a történetben.

Mindennek ellenére sem szándékozott azonban megváltozni, hiába mondták sokan, hogy azt kellene tennie. Ezeket a tanácsokat a személye elleni támadásként értelmezte. Ilyenkor felfújta magát, és azt ismételgette, hogy ő ilyen és kész. Ha valaki akarja őt, annak így kell akarnia. Ebben

az aspektusban nem változott az évek során, mint ahogyan abban sem, hogy önmagát defektesnek hitte, mert nem érezte azt, és főleg nem úgy, ahogy mások.

Abban azonban javult a helyzet, hogy már nem volt olyan félénk, mint fiatal korában. A húszas évei végéig szinte egyáltalán nem kezdeményezett, ugyanis nem hitte el, hogy bárkinek is tetszhetne. Ha valaki bejött neki, annak azonban elfogadta a közeledését. Öregségére inkább szerette kézbe venni a dolgokat, sokkal célirányosabb lett. Képes volt kezdeményezni, és flörtölni is alkalomadtán. A szex ugyanolyan fontos és tulajdonképpen egyedüli örömforrás maradt számára, mint korábban, de már nem hajszolta.

Egyedül Anes-szel alakult kicsit másképpen a kapcsolata. Miután újra egymásra találtak, egy ideig jobban érezte magát. Arról, ami történt köztük egyáltalán nem akart beszélni, de

igyekezett úgy viselkedni, hogy Anes elégedett legyen, még akkor is, ha a gesztusaival erőszakot tett önmagán. Nem múlt el nap, hogy legalább ne írt volna neki, hetente háromszor-négyszer találkoztak, a fizikiai intimitás pedig fantasztikus volt. Legalábbis eleinte.

Anes is megváltozott, nem követelt, nem erőltette a szoros közelséget, sokkal megértőbbnek bizonyult, mint korábban. Olyanokat mondott neki, hogy „Megértem, ha egyedül akarsz lenni.”, „Ha most nincs kedved beszélni erről, majd később folytatjuk.”, amik jól estek, de Mark arra gyanakodott, hogy Anes biztosan vár valamit cserébe. Azt viszont el sem tudta képzelni, hogy mit.

Úgy érezte, hogy már minden tőle telhetőt megtett azért, hogy működjön kettőjük között a dolog, márcsak azért is, mert nagyon megszerette Anes-t, és az erős fizikai vonzalom egyáltalán nem akart elmúlni. A fiú testalkatát

tekintve teljesen megfelelt az elvárásainak: magas volt, de nem az az izmos fajta, inkább vékony nagyon szépen gömbölyödő fenékkel. Ezt gyakran meg is jegyezte neki, a rajongásának egyéb részleteit azonban gondosan eltitkolta. Nem szerette volna, ha Anes megtudja, hogy mennyire bejön neki. A végén még visszaélt volna vele.

Nagyon tetszett neki az arca is, bár nem volt szabályos szépségű. Az orra túl szélesnek hatott, a szemöldöke túl vastagnak, az alsó fogsorában középen pedig egy pici rés tátongott. Ezeket a dolgokat Mark azonnal észrevette, de semmit sem rontottak az összképen. Még az sem, hogy intim területeken Anes nem volt túlságosan megáldva. Vékony volt és a rövidebb fajta, de ez láthatóan nem zavarta őt.

Soha nem került szóba köztük, és Mark egy másik kontextusban elcsípett megjegyzésből

arra kövekeztetett, hogy Anes elfogadta a megváltoztathatatlan tényt. „Azzal kell beérni, ami van.”, mondta akkor mosolyogva. A belenyugvást és főleg azt, hogy nem szégyenkezett miatta, őszintén csodálta benne. Őt minden bizonnyal nagyon megviselte volna a kis méret, és nem mert volna kapcsolatba lépni senkivel sem. Az esze persze tudta, hogy így érezni butaság, de akkor is.

Más dolgokat is csodált benne egyébként, meg kicsit furcsállta is őket. Az például, hogy olyan könnyedén beszéljen a legbelsőbb érzéseiről, félelmeiről, mint Anes, teljesen elképzelhetetlen volt számára. Szerinte ez a fajta viselkedés kiszolgáltatottá teszi az embert, és csak gyengeség, nem más. Örök rejtély maradt a számára, hogy ilyenre hogy képes valaki, ő ennél sokkal erősebbnek tartotta magát.

Azzal kapcsolatban is ambvivalensen érezte magát, hogy Anes mennyire hevesen

kommunikálja néha az érzelmeit. Egyszer azt mondta neki, hogy már el sem tudja képzelni az életét nélküle, aztán a következő pillanatban hozzátette, hogy inkább felejtse el, amit mondott. Mark emlékezett rá, hogy még az első információt sem emésztette meg, és azt Anes máris visszavonta. Ő az ilyen dolgokkal nem tudott mit kezdeni, inkább csendben maradt.

Más alkalommal, amikor Marknak sok munkája akadt, és nem volt elérhető, akkor Anes napokig nem jelentkezett. Mintha megsértődött volna. De amikor ismét találkoztak, annyira szorította őt, hogy Mark alig kapott levegőt.

– Borzasztó, amikor eltűnsz – mondta neki ilyenkor, pedig Mark nem tűnt el egyáltalán, csak dolga volt.

Nem értette, hogy Anes miért nem érti.

Akárhogy is, néha úgy érezte, mintha két külön nyelvet beszélnének, ami sokszor fárasztó volt. Mellette is gyakran érezte, hogy egyszerűen nem

tud elég lenni, de hozzá ennek ellenére is nagyon vonzódott. Eleinte biztosra vette, hogy a szex miatt, de később ez már nem lehetett magyarázat mindenre, ami köztük volt. Marknak el kellett ismernie, hogy szerelmes Anes-be.

Egy idő után ennek ellenére is kerülni kezdte a fizikai intimitást vele. A szex Anes-szel fantasztikus volt, miközben zajlott. A fékezhetetlen szenvedélye, a nyitottsága elvarázsolta Markot, az a magabiztosság és gyengédség pedig, amivel hozzáért teljesen levette a lábáról. Úgy tudta megsimogatni a tarkóját, miközben csókolóztak, hogy Mark szemhéjai mázsás súllyá változtak. A teste elzsibbadt tőle, és tényleg nem látott, nem hallott közben.

Azonban szeretkezés után mellette még a szokásosnál is kényelmetlenebbül érezte magát. El akart távolodni az egész szituációtól, attól az intimitástól, ami előállt és ami halálra

rémisztette. Anes hozzábújt és ölelte, neki azonban hirtelen dolga akadt mindig. Innia kellett vagy zuhanyoznia, ablakot nyitott vagy egyszerűen csak elbújt a fürdőszobában, mert úgy érezte, megfullad. Szörnyű érzés volt, mert szeretett volna Anes mellett maradni, de nem tudott. Fizikailag érezte rosszul magát szex után.

– Miért nem maradsz? – kérdezte a másik, és Mark nem tudta megmondani.

Ilyenkor is a csendet választotta szavak helyett.

Szégyenkezett amiatt, hogy ennyire béna, úgyhogy szabotálni kezdte a szeretkezéseket, és ezért nézett pornót akkor is, amikor párkapcsolatban volt Anes-szel. Aztán persze a pornó miatt is szégyelte magát, csak éppen másféleképpen... az egész egy kibaszott ördögi kör volt.Mégis, az összes kellemetlenség ellenére, ki akart tartani Anes mellett. Tőle nem akart elfutni, és sokáig küzdött azért, hogy együtt maradhassanak.

Próbálta a defektusait kompenzálni. Titokban elvitte Anes kocsiját a szerelőhöz, ha szükség volt rá, kérés nélkül megjavította a csapot a lakásában, ha elromlott, a kedvenc ételeit főzte meg, és pontosan olyan kávét vett neki, ahogy szerette. Hosszan, hideg tejjel, kis fahéjjal a tetején. Ő csak így tudta kifejezni, hogy a másik mennyire fontos neki. A hagyományos módszereket kényelmetlennek és nevetségesnek találta.

Nem vallott például szerelmet naponta, nem rendezett neki gyertyafényes vacsorákat, és nem tűzdelte tele a közösségi oldalait a képeikkel. És igen, annak ellenére sem, hogy tudta: Anes-nek tetszett volna. Az ilyen gesztusoktól ugyanis irtózott. Ő nem ilyen volt. Neki ezek a dolgok semmi kellemeset nem jelentettek, kínosnak és megalázónak tartotta őket.

Ahogy hosszabbodott és mélyült a kapcsolatuk, úgy érezte magát egyre bénábbnak. Amikor

aztán Anes már nem is kérdezett rá dolgokra, csak szomorúan vagy egykedvűen elfogadta, ahogyan viselkedett, az már elviselhetetlen volt a számára. És ekkor még mindig igyekezett. Próbált úgy viselkedni, mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Próbálta egyszerre fenntartani a közelséget, az intimitást és a saját függetlenségét, de a bomba ketyegett közöttük.

Anes is kitartott, még azután is, hogy meglátta Mark valódi énjét. Ő pedig csak szégyelte és szégyelte magát azért, hogy nem tud olyan lenni, mint a normális emberek, hogy nem tudja azt adni őszintén, amire a másik vágyik. Azt sem tudta megérteni, hogy Anes mindezek után mi vonzót talál benne, de nem akart beszélni róla. Inkább kezdte meggyőzni magát arról, hogy Anes átveri valamiért, hiszen ő valójában szerethetetlen. Végül aztán, két év után, őt is ellökte magától.

A szakítás után nagy erőkkel igyekezett nem

gondolni a történtekre, a világ legelfoglaltabb embere lett hirtelen, de hosszú hónapokkal később egy reggel arra ébredt, hogy fahéjas kávé illatát érzi. Csak álmodhatta, de akkor egyszerre, özönvízszerűen rázuhant a szakítás minden fájdalma. Azt hitte, hogy belepusztul. Meg akarta keresni Anes-t... de mindez már régen volt, most már nem akart többet gondolni rá.

És az sem fordulhatott elő újra, hogy még egyszer valaki meglássa őt, az igazi Markot, ezt az érzéketlen, önző férfit, aki azt bántja a leginkább, aki a legfontosabb neki. Pontosan tudta ugyanis, hogy a romantikus partnerei ilyennek látják. Megkapta százszor is tőlük. Biztosra vette tehát, hogy nem kapcsolatokra van teremtve, de amúgy is sokkal jobban elvolt egyedül. Akkor volt nyugodt, ha senki sem várt el tőle semmit, az ebből fakadó állandó nyomást nem bírta elviselni. Elzárkózott mindekitől. Minél magasabb a fal vette körül, annál nagyobb

biztonságban érezte magát.

Igyekezett arra koncentrálni, hogy így van ez jól, és azokban a pillanatokban meg főleg, amikor rátört a szerelem iránti vágy. Mert az sajnos nem múlt el. Bárcsak ne akarta volna olyan nagyon néha, és tényleg csak néha, hogy szeressék őt pont azért, amilyen. Még akkor is, ha ez valójában teljesen lehetetlennek tűnt.