11. Hasonlóságok

Ha eddig Mark Sommer távol akarta tartani magától Fabian Mathis-t, bár néha alább hagyott az ebbéli igyekezete, akkor mostantól fogva méginkább törekedett rá, akár erőszakosan is. Rettentően vonzódott hozzá, de ezt nem tudta vagy inkább nem akarta elfogadni teljesen. Az agya nagy erőkkel dolgozott azon, hogy meggyőzze saját magát arról, hogy 1. ennek a vonzalomnak semmi értelme, 2. ő egy kielégítetlen vén perverz, 3. nem járathatja le magát azzal, hogy a vonzalmából bármi is kiderüljön. Az élet pedig bekaphatja, mert elé sodorta Anes hasonmását, akitől lényegében állandóan áll a farka, és Fabian ráadásul meleg.

Utóbbi tény sajnálatos módon azt is jelentette, hogy fizikai akadály nélkül jöhetne létre közöttük szexuális kapcsolat, az elméleti lehetőség azonban csak arra volt jó, hogy Mark az őrület, erotikus fantáziákkal sűrűn kikövezett útján meginduljon. A gondolat szabadsága ebben az összefüggésben már nem tűnt olyan értékes jognak, és Mark azt is tudta, hogy a szabadság csak annak való, akinek önkontrollja is van. Hát neki lesz.

Miközben furmányos terveket szőtt arra vonatkozóan, hogy Fabiant hogyan távolítsa el a saját közeléből, gondolatban lépegetni kezdett azon a bizonyos úton is. Amin kívül illetve belül dolgozott, szöges ellentétben álltak egymással. Az eljárás egyszerre nyugtatta le és telítette el szorongással. Egy sokadik okot biztosított arra, hogy a benne örökké létező feszültség újabb löketet kapjon.

Ez a feszültség abból a paradoxonból táplálkozott, amely egész életében kísérte hűségesen, és amihez már annyira hozzászokott, hogy nem is tudott volna nélküle élni, hiszen a megszokás mindig biztonság, akkor is, ha rossz. A vágyai és a lehetőségei közötti feloldhatatlan ellentmondást az anyatejjel szívta magába, bár annak részleteire szerencsére nem emlékezett. Nevetséges módon akkor érezte magát rosszul, ha a dolgok nyugodtan zajlottak. Egy kis feszkó viszont mindig helyre billentette a lelki egyensúlyát.

Ezzel párhuzamosan utálta a káoszt, a veszekedéseket, és ezt nagy hangon hirdette is, de a teste csak akkor nem biztatta menekülésre, ha a feszültség jelen volt az életében. Ha nem, akkor mindig csapdát szimatolt. Ő maga sem értette, hogy miért ilyen elcseszett, de nem hitte, hogy lehet rajta változtatni. Inkább tudomásul vette, és megtanult vele együtt élni, de nagy erőkkel igyekezett titkolni a defektusát. Egy szóval a Fabiannal szembeni kettős játszma tulajdonképpen Mark személyiségének természetes velejárója volt.

Első lépésben a karácsonyeste közeledésére hivatkozva és megértő gesztusnak álcázva felajánlotta Fabiannak, hogy az ünnepekre térjen haza. Gyakornoka gondolkodás nélkül utasította vissza, és azt is hozzátette, hogy kimondottan szeretne a hotelben maradni ezeken a napokon is. Olyan közegre talált ugyanis, ami teljes mértékben kielégíti a szeret ünnepén a meghittség iránti vágyát.

A válaszán Mark csak később tudott elgondolkodni, és amikor este megtette, nyugtalanság lett rajta úrrá. Gyorsan csetelni kezdett a kiválasztott zürichi férfival, és nem hátrált meg többet az érkező dick pic elől sem. Az ábrázolt objektum teljesen rendben volt, ő azonban egy másik férfi objektumát képzelte el aznap éjjel, amikor kísérletet tett a benne gyülemlő feszültség saját kezű csökkentésére. A szextinget vagy a videóhívásos szexet még korainak találta a kiválasztott férfival, sőt őszintén szólva nem is nagyon izgatta. Pedig a fókuszát át kellett volna helyeznie.

A B terv szerint egy recepciós pulton hagyott üzenetben értesítte Fabiant arról, hogy a karácsonyesti menü és programok ellenőrzését és koordinálását teljes mértékben rábízza, ugyanis neki más halaszthatatlan teendői vannak. A személyes kontaktust mindenképpen kerülni akarta, és az egyéb teendői keretében bezárkózott az irodájába. Ott újabb, tőle jó távol élő férfiakkal kezdett társalgásba a dating appjain, hogy mégse csak a falat nézze, és elő nem fordulhatott, hogy napközben összefusson Fabiannal.

Két nappal karácsony előtt a fiatal fiú szokás szerint a pult mellett foglalt helyet vacsora közben, Mark azonban olyan távolságban maradt tőle, hogy ne tudjanak kommunikálni semmiképpen. Észre vette, hogy Fabian többször is megpróbált vele szemkontaktusba lépni, de ő ezeket nem viszonozta. Tulajdonképpen úgy tett, mintha a fiatal fiú jelen sem lenne. Az ilyenfajta távolságtartásban jó volt mindig is, most sem okozott neki problémát a kivitelezése.

Amikor azonban Fabian a megszokottnál jóval korábban visszavonult, és búcsú helyett mindössze egy szomorú pillantást küldött Mark felé, a szállodaigazgatás gyöngyszeme szintén elszomorodott. Valójában nem akart csalódást okozni a másiknak, és udvariatlan sem akart lenni, de ezeknél sokkal jobban megijedt attól, hogy túl közel kerülnek egymáshoz, hogy a kapcsolatuk esetleg meghitt lesz, vagy milyen. Csak ő lehetett az, aki ezt a benyomást keltette Fabianban, azt egy percig sem tudta ugyanis elhinni, hogy a személyzet vagy a vendégek tették volna. Tehát a szigorú távolságtartás volt az egyetlen jó döntés.

Éjszaka nem aludt jól egyáltalán, sokat forgolódott, és csak Fabian járt az eszében. A közös programocskáik tényleg varázsoltak közéjük valamit, ami összetartotta őket. Ami miatt mindketten rosszul érzték magukat, ha nem léptek kapcsolatba egymással. Ez persze semmit sem változtatott azon, hogy így kellett lennie a dolgoknak. A csalódottság meg majd elmúlik. Mark ilyen körülmények között nyugodtan ábrándozhatott a fiatal fiúról mindenféle kontextusban, a valóságosság súlya nem nehezedett rá.

A karácsonyestét megelőző nap Mark önmagát távolította el a hotelből. Vásárolt néhány szóróajándékot Interlakenben a személyzet tagjainak, ugyanis ezt munkaadóként kötelességének érezte, Fabian számára viszont semmit sem vett, hiszen ő nem volt a személyzet tagja. Amikor már a kocsija felé igyekezett, elhaladt egy édességbolt előtt is, és a kirakatban megpillantott egy életnagyságú, síelő Mikulást. Dekorációnak szánták, de rendkívül hülyén nézett ki. A hotelbe ilyen a lábát be nem tehette volna, de Mark elnevette magát rajta.

Jókedvében benyitott a csilingelő ajtón, kicsit talán abban reménykedve, hogy bent újabb agyamenten vicces dolgokat fog találni. Nem talált, de ha már benn volt, kellett vennie valamit, úgyhogy egy karácsonyi kiszerelésű Baci csokidobozzal távozott. Anes kedvence volt ez a híres olasz édesség, és tőle tudta meg, hogy az elnevezése csókok-at jelent, pedig ő bacilusra tippelt. Gondolta, hogy az irodájában majd bekap egyet belőle, de erre nem maradt ideje, ugyanis amint leült, azonnal kopogtak. A tessék-jére Fabian nyitott be. Sápadt arca megijesztette Markot.

– Mi történt?

– Nagyon sajnálom, ami tegnapelőtt történt – kezdte hadarni a fiatal fiú, miközben egyik lábáról a másikra állt. – Abszolút nem volt megfelelő viselkedés egy gyakornok részéről, és szeretnék bocsánatot kérni. Többé nem fog előfordulni.

Markot váratlanul érte Fabian mondandója. Egyáltalán nem neheztelt rá, sőt valójában olyan élményekkel gazdagodott, miközben levetkőztette a fiút és ágyba fektette, amelyekért külön hálás volt. Ezt persze nem oszthatta meg vele, ahogyan azt sem, hogy szívesen megismételte volna az egészet, némi módosítással, és azt sem, hogy az egyik éjszakai fantáziájában Fabianon csak a nagy szürke kardigánja maradt az ágyban, ismétlés közben.

– Mindenkivel előfordul, ne aggódjon emiatt! – jelentette ki viszont rendkívül megértően, és csak abban a pillanatban esett le neki, hogy Fabian a hideg távolságtartása miatt vonhatta le az a következtetést, hogy megharagudott rá a történtek miatt.

Nem fordult elő vele gyakran, de megszólalt a lelkiismerete. Lényegében ő okozott minden galibát: ő itatta le Fabiant, ő nem szólt hozzá két napig, és most a fiút bántja a dolog, ő pedig nem magyarázkodhat. Hogy enyhítsen a saját felelősségén, bár ő nem így nevezte magában, hirtelen ötlettől vezetve, kinyitotta a csokis dobozt, és Fabian elé tolta.

– Megkínálhatom?

A fiatal fiú arcába hirtelen visszaszökött a vér, és félénken rámosolygott. A dobozra nézett, aztán Markra.

– Köszönöm – nyúlt egy bonbonért. – Pont ez a kedvencem – mondta megkönnyebbülve, majd hozzátette:

– A baci egyébként azt jelenti olaszul, hogy csókok, és nem azt, hogy bacilus – nevette el magát.

Mark szerencsére éppen ült, így nem tudott a székébe zuhanni a döbbenettől. Mindössze a szája maradt tátva attól, amit Fabian mondott.

Az Anes-szel való hasonlósága most már kezdett tényleg sok lenni. Nehezére esett véletlen egybeesésnek minősíteni az elhangzottakat, más észszerű magyarázat azonban nem adódott, úgyhogy Mark már azt sem tudta, hogy mit gondoljon. Általában az érzéseivel gyűlt meg a baja, olyannyira, hogy a legtöbbjüket meg sem tudta nevezni, csak annyit érzett, hogy szorítják belül. Ezúttal azonban már a gondolataival is hadilábon állt. A szíve után vajon az agya is bemondja az unalmast? Na akkor lesz majd igazi katasztrófa!

Fabian jelenlétében nem merülhetett alá önmagában, úgyhogy gyorsan feltett neki néhány kérdést az ünnepi előkészületekkel kapcsolatban, és úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van, ami nem is lepte meg, hiszen Fabian nagyon jól dolgozott. Mivel formális keretek között nem akadt más megbeszélnivalójuk, a rövid beszámoló után Mark felállt, és elővett egy dossziét. Lett volna még mondanivalója, de bizonytalan volt abban, hogy a formális kereteket áthágja-e.

– Rendben, köszönöm – zárta le a beszélgetést, bár figyelembe véve, hogy a fiú milyen szándékkal kereste meg őt, azt találta volna inkább korrektnek, ha Fabian megtudja, hogy részegen megosztott vele egy nagyon személyes információt.

A fiatal fiú a kardigánja zsebébe tette a csokit, és ő is felállt.

– Mégegyszer elnézést – mondta, majd lenyomta a kilincset.

Mark hirtelen feléfordult.

– Fabian! Csak azt szeretném mondani, hogy a melegnek lenni nem bűn. 

A genfi fiú arcából ismét kifutott a vér. A szeme elkerekedett, és Mark szinte hallotta a szívdobogását.

– Ezt én mondtam el? – kérdezte rekedten.

Mark korrekt akart lenni, de most megint megsajnálta Fabiant. Nem kellett volna szembesítenie őt.

– Igen – felelte halkan.

Fabian visszalépett az ajtóból, és lerogyott a székbe. Nem szólt semmit, csak bámult maga elé. Annyira reménytelenül elkeseredettnek tűnt, hogy Mark szeretett volna segíteni neki valahogy, hiszen azok a dolgok, amelyek miatt ilyen cefetül érzte magát, abszolút nem voltak súlyosak. Nem hihette azt, hogy lerészegedni vagy melegnek lenni baj.

Kissé bizonytalanul odalépett mellé, Fabian pedig hirtelen felkapta a fejét.

– Minden rendben van – mondta. – Pontosan tudom, hogy mit érzel, de majd el fog múlni. Bizonyos dolgokon nem tudunk változtatni.    

Fabiannak láthatóan nagy erőfeszítésébe került, hogy mindazt feldogozza, amit hallott. Szétnyílt ajkakkal figyelte Markot, és pislogni is elfelejtett. Mark a mutatóujjával váratlanul megsimította a feldúlt arcát, és közben beleveszett a fiú szemeibe. Már ismerte azt a valamit, amit bennük látott. De hogy ez ő maga volt-e vagy Anes, azt nem tudta megítélni.

A három mondat rengeteg információt tartalmazott, és miután elhangzottak, Marknak is szembesünie kellett azzal, hogy miket osztott meg a fiatal fiúval. Elrántotta a kezét, és azonnal hátat fordított Fabiannak és annak, amit tett.

– Ne haragudj! – mondta olyan halkan, hogy csak az hallhatta meg, aki nagyon akarta.

Nos, Fabian nagyon akarhatta, mert felelt is rá.

– Egyáltalán nem haragszom rád.

A fiatal fiú odalépett hozzá, Mark pedig automatikusan megfordult. A két férfi megölelte egymást. A fizikai kontaktus nem tartott tovább néhány másodpercnél, de Markban nagyon mély nyomokat hagyott azonnal. A fiatal fiú pontosan ugyanúgy simult a karjaiba, ahogyan Anes tette annak idején, és ő is pont ugyanúgy ért hozzá, mint korábban Anes-hez. Fabian a homlokát szorította a nyakához, és a vállait fogta meg közben, ő pedig a másik derekát karolta át, és beleszagolt a hajába.

Minden egyes részlet olyan volt, mint Anes-szel, de a még ennél is döbbentesebb volt, hogy Mark minden egyes másodpercet élvezett belőle. Jó esett testének-lelkének, nyugalom áradt szét benne tőle. Az alapvető idegessége erre a kis időre megszűnt. Mintha visszakapta volna azt, amiről azt hitte, hogy már örökre elvesztette. Ezek a másodpercek mágikusak voltak, de aztán a fizika törvényeinek engedelmeskedve véget értek.

Mark nem mert Fabianra nézni, pedig a fiú egy ideig tétovázott. Mivel azonban semmiféle reakciót nem kapott, elhagyta a szobát. Amint becsukódott az ajtó, Mark azonnal a fejéhez kapott. Úristen, mint csináltam, gondolta, és lerogyott a székébe. Úgy érezte, hogy ilyen nagyot még sosem hibázott, pedig azokból a dolgokból, amiket később rettenetesen megbánt, már kilométeres listája volt.

Rögtön az jutott eszébe, hogy el kell küldenie Fabiant a hotelből. Nem maradhatott egy percet sem tovább. A következő pillanatban azonban azt is be kellett látnia, hogy a gyakornokát, aki hivatalosan tartózkodik a szállodájában, nem küdheti el. Nem tudta, hogy mitévő legyen. Nem tudta letagadni maga előtt, hogy valami jó dolog történt az imént, de ez ugyanakkor halálra is rémisztette. Annyi különbséget érzett csak a korábbi pánikjaihoz képest, hogy per pillanat Fabian életkora tűnt a legkisebb problémának.

Az Anes-szel való rendkívüli hasonlósága már nagyobb gondnak bizonyult, de a legkétségbeejtőbb körülmény egyértelműen az volt, hogy Mark határozottan kezdte érezni: akarja ezt a fiút. Vágyik a közelségére, a testére, szeretne vele tölteni egy kis időt, mert nagyon-nagyon vonzódik hozzá. Annyira kezdte feszíteni a vágy belül, hogy szó szerint fájt neki. Talán a fizikai fájdalom okozta, hogy átkattanjon valami az agyában. Hirtelen más nézőpontból kezdte látni a dolgokat.

Fabian viselkedése teljes mértékben arra utalt, hogy ő sem közömbös iránta. Marknak ez nagyon hízelgett, és a korát váratlanul előnynek kezdte érezni. Miért is ne lehetne vonzó egy nála sokkal fiatalabb fiú számára? Azért mert nem hagyományos vonzalom van közöttük, attól még vonzalom. Sőt kölcsönös.

Biztosra vette, hogy a sikeres és gazdag szállodatulajdonos érdekli a fiatal fiút, aki olyan személyiségjegyekkel is rendelkezik, amelyeket a másik nagyra értékel: határozottság, nyugalom, körültekintés. Mark ilyennek mutatta magát, és ez nyilván bejött Fabiannak. Neki viszont nagyon tetszett Fabian külseje, és az érdeklődése rettentően hízelgett neki. Ezen a ponton  kíváncsi lett arra, hogy a másik vajon fog-e tenni lépéseket az irányába. Mert ha fog, akkor nagyon akarhatja őt.

És Mark szerette, ha akarják őt, legalábbis a gazdag és sikeres szállodatulajdonost. Kimondottan jól érezte magát tőle. És talán pont a nagy korkülönbség miatt működhetnének jól a dolgok kettejük között, hiszen ők annyira két külön világ, hogy csak felületes kapcsolat jöhetne létre közöttük. Más lehetőséget el sem tudott képzelni.