12. A megszállott

Mark innentől fogva nem kerülte szándékosan Fabiant, de ő maga semmit sem kezdeményezett. Látni akarta, hogy a fiatal fiú mennyire akarja őt, újra és újra bizonyítékokat keresett arra, hogy a vonzalom kölcsönös. Közben karácsony napja is felvirradt, ami huszonöt munkaórát jelentett a huszonnégyből, tehát lehetősége bőven akadt rá.

Fabiant mintha kicserélték volna. A Markkal szembeni viselkedése látványosan megváltozott, ugyanis utóbbi visszakerült azon személyek közé, akikre a fiatal fiú mosolygott és akikkel barátságos volt, vagyis a mindenki közé. Ezenfelül lényegében be nem állt a szája, a vendégekkel és a személyzettel még a korábbinál is lelkesebben cseverészett a mindenről. Ezúttal Mark sem maradt ki belőle, de ha éppen nem neki részletezte a karácsonyfaállítás szokásának elterjedését a világon, vagy a Mikulás alakjának és a Coca Cola-nak a  marketingstratégiai összefonodásait, akkor is érezte, hogy keresi a tekintetét. Többnyire viszonozta a pillantásokat és a mosolyokat, és ezek valójában neki is jól estek.

Kedvét lelte abban, hogy a mindenütt jelenlévő fiút hallgassa, nézze, Fabian valahogy bellepte az egész hotelt. Reggeli után szánkózni ment a hátsó kertbe a három vendéggyerekkel, amit Mark az irodája ablakából követett nagy érdeklődéssel, és látta, hogy a fiatal fiú rendszeresen az irányába tekintget. Ezt egyfajta érdeklődésként nyugtázta, de többre vágyott volna.

Amikor az este fellépő művészek megérkeztek, és ő udvariasan fogadta őket a kezdődő hószállingózásban, váratlanul egy hógolyó csapódott beléje a szánkózók irányából. A művészek éppen beléptek a hotelbe, Mark pedig megfordult, és Fabian széles vigyorával találta szemben magát. Legszívesebben azonnal kezelésbe vette volna őt, hogy a hóban tiszteletre tanítsa, de egyéb kötelezettségei miatt csak leporolta magáról a havat, és egy játékosan megrovó pillantást küldött a támadójának. Fabian hátravetett fejjel nevetett.

Ez a kép, a fiú hártavetett fejjel, aztán nem tudott távozni Mark fejéből még órákkal később sem. Igaz, kissé módosult változatban vert tanyát benne: Fabian a szürke kardigánja alatt teljesen meztelenül ült az ölében, vagy inkább lovagolt rajta, és ebből kifolyólag vetette hátra a fejét. Mark perverz élvezettel elevenítette fel magában ezt a víziót, miközben ebéd előtt azt figyelte, ahogyan Fabian az étterem dekorációját egyengeti Elias segítségével. Egy kisebb színpadot is felállítottak az ünnepi estére készülődvén, és a kitűnő gyakornok annak biztonságát is ellenőrizte. Mark annyira elégedett volt vele, hogy ha nem akart volna olyan őrjítő módon szexuális tevékenységet folytatni vele, akkor még azon is komolyan elgondolkodott volna, hogy állásajánlatot tesz neki. Ez azonban az adott helyzetben nem fordulhatott elő.

Az étkezés gyér részvétel mellett zajlott le, ugyanis csak a gyerekes család élt a lehetőséggel és a művészek. A többiek nyilván a karácsonyi vacsora kihívásai miatt fogták vissza magukat. Más területeken Mark is visszafogta magát, de nyitott maradt minden flörtszerű dologra, amivel Fabian próbálkozott. Nagyon-nagyon tetszett neki, ahogy a fiatal fiú küzd a figyelméért. Például megkérdezte, hogy vele ebédelhet-e, és csak akkor vette észre Mark, hogy tegeződnek. Mivel magában folyton tegeződtek, nyilván amiatt nem tűnt fel neki korábban a változás.

Evés közben szinte csak Fabian beszélt, Mark pedig élvezettel hallgatta a genfi, anya-fiú karácsonyok történetét. Azt nem lehet mondani, hogy a lelkes hallgatás közben néha-néha nem jutott eszébe az ölében tartózkodó, hátravetett fejű fiú képe, de igyekezett az információkra is figyelni.

Ebéd után az irodájába ment, hogy magához vegye a hamarosan következő karácsonyi vetélkedő papírjait meg a tombolajegyeket, amikor is kopogtak az ajtaján. Tudta, hogy Fabian lesz az, és tulajdonképpen számított is rá. Az egyetlen hely volt, ahol kettesben tudtak maradni, ha éppen arra vágytak volna, és nagyon úgy nézett ki, hogy éppen arra vágytak.

– Zavarlak?

– Nem, dehogyis. Gyere csak.

– Tudod, nem megy ki a fejemből az a tegnapi ölelés. Kedves gesztus volt a részedről, és nagyon jól esett. Annyira, hogy szeretnék még egyet. Van rá mód?

Fabian olyan ártatlan arccal nézett rá, hogy a maszületett bárány-iskolában tanítani lehetett volna. Wow, gondolta Mark, ez a fiú nem vesztegeti az idejét. Tetszett neki, ha valaki kimutatta a vonzalmát az irányába, ha a másik fél határozottan kezdeményezett, és Fabian azt tette. Anes-ben is szerette ezt a vonást, de egy nála huszonöt évvel fiatalabb férfi részéről még izgalmasabb tapasztalat volt átélni. Erőteljesen legyezgette a hiúságát, és ő ellenállhatatlannak érezte magát.

– Ha ennyire szeretnéd... – mondta nagylelkűen, majd alig érzékelhető invitáló mozdulatot tett: kifordított tenyérrel picit eltartotta magától a karjait. Fabian azonnal érkezett. Ezúttal a nyakát karolta át, ő pedig a fiatal fiú derekát. Olyan természetes módon simultak egymáshoz, mint egy összeszokott páros. Nem érzett semmi feszültséget, semmi zavart, csak a fiú bőrének az illatát, testének a melegét.

A másodpercek múltak, és Fabian nem bontakozott ki a karjaiból. Anes magyarázta neki annak idején, hogy a jó ölelés húsz másodpercig tart, a csók pedig hat másodpercig, mert ennyi idő után kezd el áramlani a szervezetben az oxitocin, ami a kötődés hormonja. Mark nem akart semmiféle kötődést, úgyhogy még a húsz másodperc elérése előtt kibontakozott inkább ő.

– Rendben van? – kérdezte, mintha valami technikai manőverről lett volna szó, de Fabian elégedettnek tűnt.

– Teljesen – felelte mosolyogva.

Néhány újabb másodperc erejéig egymást figyelték, és Marknak az a benyomása támadt, hogy Fabian talán vár valamire. Az ölelését megkapta, tehát biztos nem arra, de akkor vajon mire. Talán szeretett volna még mondani valamit, de szóba jöhetett egy csók iránti igény is. Marknak az utóbbi lehetőség jobban tetszett, és ellenére sem lett volna, de a széleskörű párkapcsolati tapasztalatai során (legalábbis az első néhány hetet tekintve) azt biztosan megtanulta, hogy a morzsa mindig nagyobb étvágyat csinál.

Ebből kifolyólag nem csókolta meg a vágyakozó fiatal fiút, úgy volt vele, hogy hadd vágyakozzon még egy kicsit. Élvezettel húzta előtte a mézes madzagot, és ezzel együtt maga előtt is. Imádta az ilyen szituációkat. Ahogy nézte Fabiant, váratlanul eszébe jutottak a halai. Azokat is addig szokta fárasztani a műcsalijaival, amíg szinte felkéredzkednek az igazi horogra. Egy nála sokkal fiatalabb fiú vágyakozása pedig mindennél édesebb volt.

– Akkor mehetünk – mondta hidegvérrel, és tett egy kézmozdulatot az ajtó fele.

Fabian kicsit meglepődve, de elindult kifelé. Mark némán lépkedett mögötte egészen a társalgóig, kezében a papírokkal és a tombolaszelvényekkel. Arra gondolt út közben, hogy most a fiatal fiú nyilván össze van zavarodva, és nagy erőkkel igyekszik értelmezni a történteket. Nem volt büszke magára, de azt mindig élvezte, amikor belekavart a már amúgy is forrdogáló vízbe.

A koradélután a kvíz és a tombola jegyében telt. A vendégek nagyon lelkesek voltak, Jana pedig a rendtartáson kívül ahhoz is értett, hogy egy mikrofonnal a kezében lebonyolítsa az egészet. Az elő nem fordulhatott, hogy Mark majomkodjon a vendégekkel, ő a háttérből figyelte az eseményeket, ezért eleinte Elias vezette a vetélkedőt és a sorsolást, de néhány éve bevallotta, hogy túlságosan nincs oda érte. Mark animátort akart keresi a helyére, de Jana, aki szakmáját tekintve óvónő volt, csak a hotelben a sokszorosát kereste az eredeti fizetésének, felajánlotta a segítségét. Mark el is fogadta azonnal, és sosem bánta meg.

Fabian hol az egyik vendégnek segédkezett, hol egy másiknak a kvíz közben, aztán a jegyeket osztogatta, és átadta a nyereményeket. Mark a kandalló mellett, egy fotelben üldögélve figyelte az eseményeket, de főleg a fiatal fiút, és egy kis abszintot szürcsölgetett. Fabian fenekét egyszerűen csodálatosnak találta. Kivételesen nem farmert vislelt, hanem bőszárú, fekete nadrágot, ami a grandiózus fenéken úgy feszült, hogy nehéz volt nem bámulni megállás nélkül.

Egy idő után Mark komoly nyugtalanságot kezdett érezni a saját nadrágjában, ami   egyértelműen Fabian fenekével állt összefüggésben, de mindig a hotel volt az első, ezért nem fektette fel őt a társalgó hosszú asztalára, hogy a karácsonyi dekorációt sem kímélve közelebbről szemügyre vegye az említett testrészt. Viszont többször is elképzelte a jelenetet, aminek vérforraló hatását össze sem lehetett hasonlítani a tombolanyertesek örömével, de Mark lelkesen tapsolt ahhoz is.

Mindeki nyert valamit persze, a fődíj egy ingyen hosszú hétvége volt a hotelben, és ez utóbbit egy első alkalommal a Ryderben karácsonyozó meleg párnak adhattak át. A két férfi csókban forrt össsze, ami senkit sem zavart, Mark és Fabian azonban automatikusan egymásra nézett. A fiatal fiú sokat sejtetően elmosolyodott, Mark pedig a profi flörtölők magabiztos ridegségével felvonta a szemöldökét. Innentől fogva teljesen biztosra vette, hogy Fabian hamarosan fel fog ajánlkozni neki.  

Lehet, hogy Marknak elköteleződési problémái voltak, és az érzelmekkel is hadilábon állt, de a flörtben verhetetlennek bizonyult vénségére. Pontosan tudta, hogy mikor kell megrántani a horgászbotot a biztos kapáshoz, mintha egy hatodik érzékkel rendelkezett volna hozzá. Amit elveszített a vámon, visszanyerte a réven, még akkor is, ha az említett képessége maximum az első hat hónapban tette a legnagyobb istenkirállyá a romantikus (vagy milyen) viszonyaiban.

A program után néhány órás szabadidő következett, hogy mindenki elkészülhessen a karácsonyesti vacsorára. Leni már dél óta izzadt a konyhán az aktuális segítőjével, de a csúcsbérezése kárpótolta mindenért, úgyhogy szó nélkül állta a sarat. Jana és Elias gyorsan elkészültek, aztán az étteremben tették a dolgukat. Mark a szobájában szöszmötölt, jól tudta, hogy a munkatársai jó munkát végeznek, tehát nem kellett feltétlenül jelen lennie. Bízott bennük, ami egyébként nagy szó volt nála.

Fabian is kedvére készülődhetett, ezért lepte meg Markot, amikor fél órával a vacsora kezdete előtt kopogtatott az ajtaján. Szmokingot viselt, de nem tűnt túl meggyőzőnek benne.

– Bocsánat, de a dress code-ot nem tisztáztuk. Ez túlzás?

Mark nevetni kezdett az aggodalmas arcú fiún, de nagyon édesnek találta őt az összes szmokingjával együtt.

– Igen, túlzás. Az angol királyi pár ezúttal nem tart velünk.

Fabian is nevetni kezdett.

– Oké – mondta, – te mit tanácsolsz?

Mark ebben a pillanatban hirtelen megérezte a lehetőséget. Tétje nem volt, de neki örömet okozott, úgyhogy bemondta.

– Semmi komoly, csak lezser elegancia.

Ekkor nyelt egy hatalmasat.

– A szürke kardigánod tökéletes lesz.

Fabian meghökkent, nyilván öltönyre számított, de aztán jó katonaként igazodott.

– Rendben – felelte vidáman, és sarkon fordult.  

Mark nézte a távozó szmokingot, és bizseregni kezdett a hasaalja. Fabiannal minden könnyed volt és megfelelő mértékben pikáns, mégha a másik nem is sejtette a valódi történéseket. Mark fantáziája szárnyalhatott, és szárnyalt is, a szabad képzelet hidat vert a komplicitás és a vágy közé, ami erős párosnak bizonyult. A kis és/vagy titkos magánbeszélgetések, az erotikus vonatkozások élvezetes részletekké váltak, amelyek ködöt vontak Mark agyára.

Mikor este nyolckor  mindenki egyesült az étteremben, már úgy tekintett Fabianra, mint egy régi lángra, ami most levegőt kapott, és látványosan felélénkült. Jól ismerte ezt a lángot, tudta, hogyan kell szítani, hogy aztán átmenetileg átmelegedhessen neki köszönhetően. Mindennél jobban vágyta a melegét, a benne uralkodó általános fagy túl nehézkes volt már. Az este hátralevő részében úgy követte ezt a melegséget, hogy szinte üldözte.

A vacsorát a személyzettel egy asztalnál költötte el, és Fabian is velük tartott értelemszerűen. Egymással szemben foglaltak helyet, de tulajdonképpen egész este egymást bámulták. Mark mondott egy kis ünnepi beszédet, és örömmel látta meg Fabian szemében az őszinte rajongás jeleit. A taps elhalása után titkon rákacsintott. Ugyanekkor átfutott az agyán, hogy talán túl látványosan flörtölnek egymással, de nem tudott ellenállni. A fiatal fiú mágnesként vonzotta.

A fenséges vacsora teljes mértékben megfelelt az ötcsillagos, hegyi luxushoteltől elvártaknak, de Markot ezúttal nem nagyon izgatták a kulináris élveztek. Határozottan más élvezeteken járt az agya az ünnepi étkezés alatt lényegében megállás nélkül. Fabian természetesen a szürke kardigánját viselte, tehát minden adva volt ahhoz, hogy elveszítse a maradék józan eszét is.

Egyéként, ha a körülmények úgy alakultak, kimondottan szerette elveszíteni azt, igaz, ő úgy nevezte, hogy ilyenkor „ösztönösen”, esetleg „meggondolatlanul” cselekszik, amit aztán rendszerint sűrű megbánás követett. A szituáció izgalma azonban mindent vitt, és ő, a saját értelmezése szerint, csak sodródott az eseményekkel. A történések áldozata volt ilyenkor. Na az nagyon szeretett lenni.

Egész este nagylelkűen porciózta a finom vörösbort az asztaluknál, Leni és Jana is kipirult menet közben. Elias sosem ivott, amire komoly oka volt, és hősisesen ellenállt ezúttal is, Fabian azonban olyan szemekkel kezdett ránézni, hogy a flörtkirály majdhogynem zavarbajött tőle. Ha arra vágyott reggel óta, hogy ezerszer is megbizonyosodjon a fiatal fiú iránta érzett erős vonzalmáról, akkor ezek a pillantások kielégíthették az igényeit.

Nyilvánvalóan az alkohol hatására Fabian szinte felfalta a szemeivel, és miközben néha az alsó ajkába harapva bámulta őt, mindvégig ártatlan tekintettel, Mark szinte hallotta magában a ki nem mondott szavait: Azt akarom, hogy szétszedjél az ágyban! Hát Mark pont ugyanerre vágyott. Micsoda egybeesések, gondolta elégedetten, aztán újratöltötte a fiú poharát.

A fellépők karácsonyi dalokkal és kevésbé karácsonyi bűvészmutatványokkal szórakoztatták a vendégeket, az étteremben általános jókedv uralkodott. Egy alkalommal Fabian is az illuzionista karmai közé került, aki lesegítette róla a szürke kardigánját, és ezzel kisebb lelki traumát okozott Marknak. Utóbbi ugyanis valahogy úgy érezte, hogy ez a lehetőség csak őt illeti meg, mindenki más pedig megsérti az ehhez kapcsolódó jogát. Az a tény azonban, hogy valójában és értelemszerűen semmi fajta joga nem lehetett Fabiant illetően, és egyébként senki mást illetőn se, a kezdődő dopaminsokk idején abszolút nem zavarta.

A viszonyai elején mindig eufóriát, izgalmat és félelmetes kémiát érzett, ami ködbe vonta az agyát. Azt gondolta, hogy valószínűleg ez a szerelem. Aztán néhány hét vagy hónap múlva az érzéseknek nyoma veszett, ami azt jelentette számára, hogy a szerelem elmúlt. Nem volt kétsége afelől, hogy most is így lesz, Fabiannal is, de addig, amíg tartott a szikrázás, élvezni akarta.