15. Küzdve...

A két vendég még iddogált kicsit a bárban, Mark pedig tűkön ülve várta, hogy végre elhúzzanak a szobájukba. Ugyanazt érezte, mint az egyetemi évek alatt, amikor rákapott a randizás ízére: türelmetlen izgatottságot és a szabadság könnyed gondtalanságát. Az ötven év alatt megedződött agyát blokkolta a mámor, ami ezer forrásból bugyogott fel Fabian miatt.

Rohamléptekkel zárta be a hotelt éjszakára, aztán sietősen, de gondosan lezuhanyzott. Farmert vett és fehér pólót, tett el óvszert és sikosítót, aztán kabátba bújt. Ekkor villant be neki, hogy a személyzeti traktusban alszik Elias is, aki semmilyen körülmények között nem szerezhetett tudomást a találkozójukról. Nagyon óvatosnak kellett lenniük, éppen ezért rövid gondolkodás után felhívta Fabiant.

– Nem kockáztathatunk Elias miatt, jobb lesz, ha te jössz át hozzám – közölte vele, a fiú pedig egyetértett, és azt mondta, hogy máris jön.

Mark levette a kabátját, sőt a cipőjét és a zokniját is. Bort nyitott, majd mezitláb az hallba ment és kinyitotta a hotel bejárati ajtaját. A szíve úgy vert, mint aki tudja, hogy olyat tesz, amit nem kéne, mert bármikor lebukhat. Kínos lett volt magyarázni, hogy éjfélkor mit keres a főnök ilyen öltözetben a bejáratnál, de nem hátrált meg. Kisvártatva megjelent Fabian is széles, meleg mosollyal az arcán, és amikor belépett a hidegből szájon puszilta a meglepődött Markot.

Utóbbi fiatalos fürgeséggel zárta be az ajtót, majd előre sietett jelezvén, hogy igyekezzenek. Amikor végre bezárta magukat is, hatalmasat sóhajtott.

– El sem hiszem, hogy itt vagy – nézett Fabianra.

A fiú levette a kabátját, aztán Markhoz lépett, és átkarolta a nyakát.

– Pedig kétségtelenül itt vagyok.

Mark a derekánál ölelte meg őt, és még közelebb vonta magához. Néhány másodpercig egymás szemébe néztek, és közben cinkosan összemosolyogtak. Aztán Mark ismét megcsókolta Fabiant, de ezúttal lassan és gyengéden. A nyelveik lágyan ölelkeztek, az ajkaik összefeszültek, csókok és puszik váltakoztak egymással.

Mark szerette volna a hosszú évek alatt benne felhalmozódott gyengédséget mind Fabianra zúdítani, megfürdetni benne, és ő maga is élvezni akarta azt, amit a fiatal fiú tud neki nyújtani. A jeges szíve fejest ugrott a finom érzésekbe, megmártózott bennük, a melegségükkel felolvasztották őt. Zsibbasztó volt Fabian csókja és ölelése, Mark szíve is túlcsordult tőlük.

A csókok után újra egymást nézték, mintha nem tudnának betelni a másikkal. Mark Fabian arcát cirógatta, a fiú pedig az ő tarkóját simogatta. Újabb csókok és puszik következtek, ölelések és gyengéd pillantások, Mark fejében pedig ezer gondolat tolult fel: ez nagyon jó, még akarok belőled, finom vagy és édes... Aztán egyszercsak erősen magához szorította Fabiant, és beleszagolt a hajába.

– És ezek után hogy engedjelek el? – kérdezte meg véletlenül hangosan, mert már tudta, hogy hamarosan őt is el fogja lökni magától.

– Nem megyek sehova – felelte Fabian odaadóan, de persze nem ismerte a költői kérdés valódi értelmétét, és nem is arra válaszolt.

Mark pedig nem javította ki. Helyette újra megcsókolta, de hevesebben a korábbinál, és a fülébe súgott:

– El sem tudod képzelni, hogy mennyire kívánlak.

Fabian valószínűleg el tudta, ezért benyúlt a pólója alá, és ott kezdte simogatni.

– Ha csak feleannyira, mint én téged, akkor nagyon jó úton haladunk – tette hozzá, majd türelmetlen csókba kezdett.

Markot teljesen magával ragadta. Fabian levette róla a pólóját, ő pedig már csatolta is ki az övét. A fiatal fiú tempója lehengerlő volt, és hihetővé tette, hogy valóban kívánja őt. Mark a fellegekben járt, de ő is akarta látni és fogni azt, amiről már annyit fantáziált.

– Túl sok ruha van rajtad – jelentette ki, és levette róla a sálat, a pulóvert, a pólót... sajnos a szürke kardigánnal nem kellett bajlódnia, de nem bánta.

A fiú látványa kárpótolta érte. Fabian mellkasa csupasz volt, ami kölcsönzött neki egyfajta hamvas bájt, ám a határozott és célirányos mozdulatai arról árulkodtak, hogy tapasztalatlanságról szó sincs.  A nyúlánk, de izmos felsőteste pontosan megfelelt Mark ízlésének, bár ilyennel az utóbbi időkben szinte sosem találkozott már.

Meg is kellett tapogatnia minden részletet Fabianon, és igazság szerint pont arra készült, hogy megfordítsa maga előtt a fiút, mert a hátában is gyönyörködni akart, sőt szerette volna végigcsókolni, amikor is Fabian benyúlt a nadrágjába. A keze ügyesen siklott a gombok mögé, és csúszott be az alsónadrág alá. Mark már izgatott volt persze, a farkára simuló ujjak enyhe szorításától pedig összerezzent.       

– Oh – hallotta Fabiantól, amit pozitív visszajelzésnek vett.

A finom masszírozás tovább izgatta, ő pedig küzdött. Küzdött a teste ellen, ami szeretett  volna Fabian ügyes kezében elélvezni, és küzdött az agya ellen is, ami megálljt akart parancsolni. A küzdelem közben Fabian nyakát csókolta és harapta, a fiú pedig tökéletes ritmusérzékkel hagyott fel az izgatásával. Kihúzta a kezét a nadrágból, lerúgta a cipőjét és kioldotta a saját övét, aztán megállt.

Mark hirtelen nem tudta eldönteni, hogy tovább vetkőztesse Fabiant vagy inkább gyorsan egyeztessenek a részletekről. A szereposztás egyértelműnek tűnt, de a fiatal fiú már lepte meg őt, tehát biztosra akart menni. Hozzálépett, és átkarolta a derekát.

– Mit preferálsz?

Fabian az ajkába harapott.

– Téged – felelte sokkal mélyebb hangon a megszokottnál.

– Úgy értem...

– Tudom, hogy érted – fojtotta bele a szót. – Nekem mindenhogy jó.

Szóval igazi vers a lelkem, gondolta Mark, és a hozzáállást most valamiért nagyon szexinek találta. Talán, mert Fabian külseje nem ezt sugallta. Ő mindenesetre top vers-ként hű maradt önmagához, és erősen belemarkolt a fiú fenekébe.

– Nagyon jó feneked van – tette hozzá, mire Fabian hátralépett, és lehúzta a saját cipzárját.

– Tudom, de van itt még neked valami.

Markot lenyűgözte ez a túlcsorduló önbizalom. Mondjuk ilyen testtel nekem sem lennének problémáim, gondolta, és érdeklődve koncentrált a nyitott nadrágra. Fabian elé térdelt, ez volt az egyetlen kontextus, amikor bátran szembe mert nézni a tényekkel. Lehúzta a farmert combközépig, és már tökéletes látszott minden, amivel szembesülnie kellett. Aztán az alsónadrág is távozott félig-meddig, és igen.

Ebben az egy vonatkozásban Fabian határozottan nem hasonlított Anes-re. A szép genfi fiú méretei egyértelműen meghaladták az átlagot, ami magyarázta az önbizalmat és a preferenciát is. Fabian büszke volt magára, és ezt Mark őszintén csodálta. Ő sem panaszkodhatott, de térdet kellett hajtania a tekintély előtt, és mint láttuk, már meg is tette.

Innen nagyon rövid út vezetett oda, hogy megízlelje a fiatal fiú büszkeségének tárgyát, és úgy találta, hogy az íze vetekszik a megjelenésével. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szerette volna felfalni, el is tüntette a szájában, ami komoly kihívásnak bizonyult, de a lelkesedés sokat segített, mint a görögöknek a marathoni csatában.

Fabian az ő fejét fogta, de nem irányítási szándékkal. Vagy nem is tervezte, vagy nem tudta megoldani, de hamarosan bejelenteni valója akadt.

– El fogok menni – lihegte, és Mark alig várta, hogy megtörténjen.

Amikor megérezte a szájában Fabian édes melegét, az elégedettség simogató érzése járta át mindenét. Az eddigi fantáziái részben valósággá lettek, és egyben felül is múlták a képzeletét. A fiatal fiú mosolyogva és remegő lábakkal zuhant a háta mögött található kanapéra, a farmerja ugyanott tartózkodott, ahová korábban eljutott, a térdén. Markban ez azt az érzést keltette, hogy a fiú csak félig lett „megcsinálva”, ezzel a benyomással sietett a fürdőszobába egy kis higiéniai kitérőre.

Amikor visszatért, Fabian teljesen meztelenül hasalt a díványon a két könyökére támaszkodva. Csak éppen a lábaival nem harangozott, de Mark amúgy is kizárólag a nagyon jó fenekére tudott koncentrálni. Az a fajta volt, amely az impozáns kiterjedését nem széltében érte el, hanem hátrafelé domborodott erősen. Igy fekve olyan magaslatnak tűnt, amit Marknak mindenképpen meg kell hódítania. Ja és most azonnal.

Gyors pillantással nyugtázta a sikosító és az óvszer geográfia helyzetét a szobában, aztán előrelátóan megvált a maradék ruháitól, amit Fabian az ajkait harapdálva nézett végig. Mark abból kiindulva, hogy a fiatal fiú nyilván a vele egykorúak fizikai állapotához van szokva, nem nagyon akarta mutogatni magát, ezért melléje akart térdelni, vagy inkább bújni, hogy egy nála sokkal szebb dologgal tudjanak foglalkozni: Fabian fenekével.

– Nagyon tetszel nekem – szólal meg azonban a fenék tulajdonosa.

A kijelentés meglepte Markot, de jól esett neki ebben a kritikus helyzetben. Ő sajnos továbbra is látta a két test közötti ordító különbséget, de most nem ebben akart elmélyedni. Hanem Fabianban. A továbblendülésben nagy barátja, az irónia segített neki.

– Te tudod... – felelte a fejét csóválva, és a fiú mellé térdelt.

Fabian váratlanul ugyanazt tette. Megfogta Mark két kezét, és mélyen a szemébe nézett.

– Nem szoktam lefeküdni olyan férfiakkal, akiket nem találok őrjítően szexinek. Tényleg nagyon tetszel nekem.

Mark kezdett zavarba jönni ettől a sok bóktól, inkább áttért volna arra a fenékre, de Fabian térdenállva odasimult hozzá, és átkarolta a nyakát. Mark számára váratlan és kellemes volt ez az egyszerű gesztus, ahogy összeért a két, csupasz mellkas. Amikor azonban Fabian az ölét is az övéhez szorította, az másfajta hatással volt rá. Csókolni kezdte a fiatal fiút, majd gyengéden megfordította maga előtt.

– Feküdj hasra! – kérte, és Fabian már csinálta is.

Mark előbb cirógatta a hívogatóan domborodó feneket, miközben finoman csókolgatta, majd a szájában megnedvesített ujjaival simogatni kezdte a nyílását. Fabian sóhajtozott, nyögdécselt, minden hang, amit kiadott, zene volt Mark füleinek. Az érintéseitől és csókjaitól vonagló fiatal fiú látványa a fizikai történéseknél is izgatóbbak voltak. Mark öle annyira elnehezedett miatta, hogy komoly erőfeszítésébe tellett megőriznie a hidegvérét, hiszen nem ronthatott ajtóstul a házba.

Annak a hideg vérnek a megőrzése egyébként nem szokott problémát okozni a számára, de Fabian túl szép volt, túl fiatal, túl friss. Az érdeklődése és az odaadása túlságosan is legyezgette Mark hiúságát, és valószínűleg már túl sokat fantáziált róla. Fabian „túlságos” volt minden szempontból, és Mark ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy azonnal leigázza őt. A fiatal fiú olyan nagy hatalommal rendelkezett felette, hogy vissza kellett szereznie valahogy a kontrollt.

Hogy rendezze a dolgokat, elnyúlt a sikosító irányába, de ugyanebben a pillanatban Fabian a hátára gördült. Mark vérkészletének nagy része már egy bizonyos helyen koncentrálódott, ami az agyában maradt, az a sikosító logisztikáját igyekezett megoldani, így Fabian akciója erőteljesen megakasztotta az ügymenetet. 

– Most ne dugj meg! – kérte vagy rendelte el magabiztosan és lihegve, nem lehetett eldönteni,  Mark pedig teljesen összezavarodott.

– Miért? – kérdezte döbbenten.

Fabian ismét feltérdelt melléje, és átkarolta a nyakát.

– Akarom nézni, ahogyan rámélvezel – suttogta a fülébe.

Mark az ágyban nem volt szégyenlős. A farkával sokkal jobban tudott kötődni, mint bármi mással, a szex volt az egyetlen terep, ahol sebezhető mert lenni. Ha a szíve nem is tudott megnyílni egészen a hétköznapok során, szex közben teljes mértékben befogadó és nyitott volt. Fabian valódisága, természetes őszintesége azonban meglepte. Újra és újra meglepte, és ugyanakkor le is nyűgözte. Nem volt fegyvere ellene.

Amit a fiatal fiú mondott izgató volt a maga puritán módján. Szóval Fabian tudatosan akarja megtapasztalni azt, amikor ő az élvezetek csúcsára jut, amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben van. Azt még Mark is tudta, hogy a fotonok másképpen viselkednek, ha kísérleti körülmények között megfigyelik őket, és másképpen, amikor nem. És mivel ő maga is csak egy részecskehalmaz, a lelassult energia megszilárdult formája és nem más, ugyanúgy hatással lesz rá Fabian figyelme, mint a mikroszkóp a fotonokra.

Nem akart csak simán elélvezni, meg akarta mutatni úgy igazából Fabiannak, hogy milyen, amikor a legkiszolgáltatottabb, amikor az élvezet mindent visz, amikor semmi más nem érdekli. Amikor nem fél sebezhetőnek lenni, amikor hagyja, hogy történjenek a dolgok a maguk útján, az ő kontrollja nélkül. Ezt a néhány másodpercet be merte vállalni.

– Ezt akarod? – kérdezte, és megsimította a fiatal fiú ajkait.

– Igen – vágta rá Fabian. – Egyébként mit csinálnánk a következő alkalommal? – tette hozzá aztán játékosan mosolyogva.

Mark átmenetileg elengedte a megjegyzést a füle mellett, és inkább megcsókolta a szégyentelen fiút. Fabian ezt követően kényelmesen elhelyezkedett a hátán fekve, amivel egyben ki is jelölte a továbbiak kereteit, és Marknak egyáltalán nem volt ellenére. Ő is látni akarta Fabian arcát. A mellkasa fölé térdelt terpeszben, és így pont azon a helyen tudott érintkezni Fabiannal, ami ideálisnak tűnt az igényelt akcióhoz, a szájánál.

Mark váratlanul azon a felismerésen kapta magát, hogy az egész összejövetelt Fabian irányítja az első pillanattól fogva. A felállás elsőre furcsa volt, de nem valójában nem zavarta, sőt élvezte. A fiatal fiú a szájába vette őt, és mérnöki pontosságú mozdulatokkal kísérte a csúcs közelébe. A felhúzott térdeivel még hátulról is megtámasztotta őt, látványosan igyekezett minden kényelmet biztosítani a számára.

Marknak tényleg csak élveznie kellett az aktust. Nem volt hangos típus sosem, de most szinte kötelességének érezte, hogy hangot adjon a gyönyörének. A felgyorsult nyögései pontosan mutatták, hogy merre jár az úton, nem lehetett eltéveszteni sem.

– Most csináld te! – utasította őt egyszercsak Fabian.

Mark már az orgazmus kapujában állt. Azonnal kézbe vette a dolgokat, és kitartóan nézte a szép fiatal fiú arcát. Fabian az ajkába harapva viszonozta a hosszú pillantást, a kezeivel Mark combját fogta, akinek nem kellett sok ahhoz, hogy elélvezzen. Kényelmesen tudott irányítani minden cseppet, oda érkeztek Fabian arcára, ahová akarta. A vége felé még a szájába is behatolt, és Fabian odaadóan fogadta be őt.

Az egész aktus fantasztikus volt. Annyi természetes pőreség volt benne, amennyit Mark ösztönösen kívánt, Fabian eleganciája pedig megkoronázta a fizikai gyönyört. A fiatal fiú fölé görnyedve igyekezett visszanyerni az energiáját, az orrát pedig Fabian hajába fúrta, aki gyengéden cirógatta a combjait. Marknak egyszercsak eszébe jutott a korábbi megjegyzés: „Egyébként mit csinálnánk a következő alkalommal?”. Most már tudta pontosan, hogy miért ütött a fejébe szöget ez a mondat. Egyszerű oka volt: ő egyáltalán nem tervezett következő alkalmat.