16. ...és megtörve

Az iménti eufóriát hirtelen fullasztó nehézség váltotta fel. Mark még érezte Fabian hajának illatát, de már görcsbe rándult a gyomra. Még reszketett a combja, de már menni akart. Utálta ezt az érzést, mert valójában szeretett volna maradni, de nem tudott. Képtelen volt elviselni a pillanat meghittségét, és idegesen nézte Fabian arcát, aki láthatóan nagyon is képes volt. Nem tehetem tönkre azt, amit érez, hajtogatta magában, de csak felállt a díványról.

Fabian őt figyelte. Mark felvette a ruháit, de a fiatal fiú továbbra is fekve maradt.

– Megmosod az arcodat? – kérdezte Mark jobb híján.

Szeretett volna legalább praktikus lenni, de Fabian minden bizonnyal nem ilyenfajta segítségre vágyott.

– Persze – felelte halkan, és elsietett a fürdőszobába.

Amíg egyedül volt, Mark fejében feltolultak a gondolatok. A leghangosabban az hallotta belül, hogy „Úristen, mit csináltam!”. Kényszeres módon megigazította a díszpárnákat a kanapén, és összeszedte Fabian szétdobált ruháit, de továbbra is az zakatolt a fejében, hogy mit csinált. A ruhákat udvarias gesztusnak álcázva nyújtotta át a visszaérkező fiúnak, ám valójában sürgetni akarta a távozását. Fabian csendben, és hihetetlen lassúsággal öltözött fel.

Amikor végzett, odalépett a pakolászó és mindent igazgató Mark mögé. Átkarolta, és hozzásimult.

– Mindig ilyen hideg vagy szex után? – kérdezte, mire Mark mosolyt erőltetve az arcára megfordult.

– Dehogyis! – hazudta, és megsimította a fiatal fiú arcát. – Csak ideges vagyok a lebukás miatt – hazudott tovább.

Persze a lebukás miatt is szorongott, de a fő probléma nem az volt. Hanem ő maga. Mark tudta, hogy ez az igazság, viszont Fabian nem tudhatta meg. Nem tudhatta meg, hogy fáj a gyomra, pedig csodálatos volt, ami történt köztük. És Fabian is csodálatos férfi, és Mark szíve is szétfolyt a mellkasában, mégis... a fiúnak el kell tűnnie a szobájából minél előbb.

– Most menned kell – közölte vele.

Megcsókolta, amit Fabian gyengéden viszonzott, aztán elindult vele kézenfogva az ajtó felé.  A fiú megállt, és magához húzta őt. A kezei közé fogta az arcát, és a szemébe nézett.

– Szeretném, ha tudnád, hogy csodálatos volt veled szeretkezni. Örülök, hogy megtettük.

– Én is – hazudott ismét Mark, és rettentően kezdte szégyellni magát.

Fabian viszont elégedettnek tűnt. Az ujjait mosolyogva Mark ujjai közé fonta mindkét oldalon, ám utóbbi elhúzta a kezét.

– Most már tényleg menned kell – tette hozzá.

– Rendben – felelte Fabian, miközben kabátot vett, majd még egyszer megcsókolta őt. – Akkor holnap találkozunk.

A hotel bejáratáig kísérte őt. Fabian egy kis puszit adott neki a szájára, aztán kilépett a hidegbe. Mark a lehető legkevesebb zajjal fordította rá a kulcsot. Azonnal körbenézett, bár valójában nagyon kevés esélye volt annak, hogy valaki hajnalban a hallban ténferegjen, majd visszaosont a szobájába.

Le kellett ülnie a kanapéra. A gyomra fájt, a szíve hevesen vert, szédült és borzasztó melege volt. Próbált a légzésére koncentrálni, ez gyakran segített neki ilyen esetekben. Régebben azt hitte, hogy pánikrohama van, amikor ezeket a tüneteket tapasztalja, de mostanra megértette, hogy erős érzelmi sokk esetén viselkedik így a teste. Az érzelmi sokk ezúttal Fabian volt.

Az agya pontosan tudta, hogy valami csodálatos dolog történt közöttük az imént, de a hülye teste így reagált. Mintha inkább valami katasztrófa történt volna. Mintha az életben maradása érdekében menekülnie kellene. Ha jobban belegondolt, akkor meg csak még nagyobb káosz kerekedett benne. Fabian fantasztikus fiatal férfi: intelligens, gyönyörű, izgató, határozott és kiegyensúlyozott. Akarja őt, ezt a vén hülyét, úgy, ahogy van, és nagyon-nagyon hasonlít egy olyan alakra, akit Mark mindig is elképzelt magának.

„De akkor miért nem járok a fellegekben? Miért nem tudom elfogadni? Mi az istenverte baj van velem?”, futott át az agyán. Hátravetette magát a kanapén. Dühös volt, hogy ennyire elbaszott ember, és a mérgébe a tehetetlenség érzése is bekúszott. Hatalmasat sóhajtott. Csakhogy ő már csak ilyen volt. Ilyen volt mindig, és ilyen marad az élete végéig. Nem tud mit tenni. Az emberek nem változnak.

Felült a kanapén. Pillantása a vele szemben álló fotelre esett. Mellette, a földön Fabian sötétkék sálja hevert. Leesett, ezért nem vette észre, amikor összeszedte a ruháit. Odament és kézbe vette. Könnyű volt és finom, olyan, mint Fabian. Az arcához szorította, és magába szívta az illatát. Egy röpke másodpercig felmerült benne, hogy titokban elrakja, és így majd marad neki valami ebből a fiúból, de aztán lemondóan megrázta a fejét. „Jobb lesz, ha nem marad belőle semmi.”, gondolta, és újra sóhajtott. Megpuszilta a sálat, aztán gondosan az ajtó melletti asztalkára tette, hogy másnap nehogy elfelejtse visszaadni.      

Lezuhanyzott, aztán lefeküdt. Nem akart többet Fabianra gondolni, és kettőjükre meg pláne nem, de nem jött a szemére álom. A telefonját kezdte nézegetni, és észrevette hogy több dating app-os értesítése is érkezett az elmúlt napokban. Nem nézte meg őket, per pillanat nem érdekelték, de tudta, hogy hamarosan lépéseket kell tennie a zürichi randevúja irányába, ha oda akar majd repülni. És oda akart.

Miután ezt megbeszélte magával, az álomnak még mindig nem volt semmi nyoma, pedig fizikailag már teljesen kimerült volt. A meztelen Fabian képe viszont újra meg újra megjelent előtte, és egy idő után már nem is hessegette el. Úgy nyomta el az álom néhány órára, hogy a Fabianra feladta a szürke kardigánját, és megkérte, hogy üljön az ölébe vele szemben. Aztán csak ölelték egymást, és Mark nem akarta elengedni őt.

Három órányi pihenés után a reggel nyomorúságosan indult, mint mindig, ha nem tudott eleget aludni. Fabian viszont ragyogott. A szemei csillogtak, mosolygott mindenre és mindenkire. A felszínen megmaradtak az udvarias munkaviszonyukban, de néha cinkosan összenéztek. Vagyis inkább Fabian nézett rá cinkosan. Neki igazából ötlete sem volt arra, hogy miként viselkedjen ebben az új helyzetben, ezért inkább nem csinált semmit, hiszen akkor mellé sem foghatott.

Amúgy sok volt a dolog az új vendégekkel és a régi kandallókkal, tehát akadt tennivaló bőven, de Fabian még így is talált két percet maguknak. Ebéd előtt kopogtatott az iroda ajtaján. Mark éppen a kandallókarbantartó egyéb elérhetőségei után kutakodott, ugyanis Herr Kleist nem vette fel a telefonját, és azt hitte, hogy Elias-nak van még mondandója a meghibásodott egységgel kapcsolatban, ezért Fabian megjelenése alaposan meglepte.

A fiatal fiú azonnal hozzásietett. Átkarolta a nyakát, és kis puszikat adott neki.

–  Nem bírom ki anélkül a napot, hogy ne csókoljalak meg – mondta, és azt tette, amire utalt.  

Mark ösztönösen átölelte, és viszonozta a csókot, de közben fél szemmel az ajtó felé lesett, és rémülten nyugtázta, hogy nyitva maradt. Rögtön eltolta magától Fabiant, és gyorsan becsukta. Elég ideges lett a történtektől.

– Talán nem érted teljesen, de senki sem tudhatja meg, ami köztünk van. Ne csinálj ilyet többet, légyszíves – mondta az ajtót háttal támasztva.

Fabian megintcsak hozzálépett.

– Igazad van, ne haragudj! – karolta át ismét. – Legközelebb óvatosabb leszek.

Mark le akarta állítani, és tiszta vizet tölteni a poharukba, de Fabian annyira édesen nézett rá, hogy helyette inkább megcsókolta. Ő is kívánta persze, és ha már ott volt a fiú, felesleges lett volna kihagyni a lehetőséget. Amikor azonban befejezték, hozzátette:

– Ebből nem lehet rendszer.

Fabian játékosan lebiggyesztette az ajkait.

– Életmentésről volt szó, ne haragudj! Nem bírtam volna ki estig, és ha meghalok, akkor délután neked kell sakkoznod Herr Zimmermannal, úgyhogy szerintem megérte.

Mark elnevette magát ezen a hülyeségen, és természetesen nem haragudott Fabianra. Nem is tudott volna. Később azonban, amikor azt figyelte a rcecepciós pult mögül, ahogyan a fiatal fiú végtelen türelemmel tologatja a bábukat az öreg Zimmermannal a társalgó kandallója előtt, pont rájuk látott ugyanis, visszacsengett a fülébe az egyik mondat. Fabian nem bírta volna kis estig? Miért estig? Csak nem át akar jönni hozzá megint?

Mark határozottan emlékezett arra, hogy semmiben sem állapodtak meg. Vajon miért ilyen egyértelmű Fabian számára, hogy ma este is találkoznak? Vagy lehet, hogy minden este vele akar majd lenni? Még a végén beköltözik hozzá! Mark megvakarta a fejét. Sürgősen rendet kell tennie a fiúban, mielőtt egy másik filmet kezd nézni. Vacsora előtt előrelátóan  magához vette a sálat, étkezés után pedig félrehívta Fabiant a bár pultja mögé. 

– Itt nem csókolhatsz meg! – intette meg őt halkan és nyilván viccelődő szándékkal a jókedvű fiú, de Mark elengedte a füle mellett a tréfát.

– Csak ezt adom vissza. Nálam hagytad – felelte, és átnyújtotta neki a sálat.

Fabian mosolya egy pillanat alatt olvadt le az arcáról. Lassan elvette a sötétkék kendőt.

– Később elhoztam volna magam – mondta szomorúan.

Mark sürgősen tisztázni akarta a helyzetüket.

– Fabian, szeretném, ha megértenéd, hogy ami köztünk történt, az egyszeri alkalom volt.  

A fiatal fiú hosszan és némán nézte őt, talán nem akarta elhinni, amit hallott. Végül azonban komótosan a nyaka köré tekerte a sálat, és Markra nézett.

– Megértettem – felelte kimérten, aztán kabátot is vett, és elhagyta a hotel épületét.

Fabian hangulatváltozása annyira látványos volt, hogy Mark borzasztóan érezte magát. Ezt kellett tennie azonban, mert nem akarta hitegeti Fabiant, nem is volt miről. Szexelniük kellett, hogy le tudjanak nyugodni, de ennyi. Most már talán tudnak majd másra is gondolni. Ezt Fabian is meg fogja érteni, hiszen köztük alapvetően munkakapcsolat áll fenn, és a korkülönbségük is rettentő nagy. Ráadásul Fabian Anes-re is borzasztóan hasonlít. Igazából nem is vonzódhatnának egymáshoz, teljesen természetellenes, ami köztük van.

Most biztosan haragszik rám, visszhangzott Mark fejében újra és újra a saját gondolata, de majd lenyugszik. És egyébként nekem is azt kéne tennem, folytatta a szokott módon. Ez a dolog nonszensz, és csak tiszta ideg vagyok tőle. Bár az is igaz, hogy ez a fiú az eszemet elveszi, annyira tetszik, a farkamról meg jobb, ha nem beszélünk.

Ezen a ponton megtorpant azonban a kis belső monológjában, ugyanis váratlanul realizálta, hogy már nem is látja Fabianban Anes-t. A hasonlóságok ellenére sem. A genfi fiú egyértelműen Fabian Mathis volt, a férfiakban csalódott anyjával, a szállodamenedzsmentbeli tehetségével, a rengeteg kardigánjával és a hatalmas farkával együtt. Ha viszont semmi köze Anes-hez, akkor a saját jogán tetszik neki ennyire, aminek a felismerése viszont felért egy jó nagy gyomrossal. Eddig legalább foghatta Anes emlékére a vonzalmát iránta, de ha nem amiatt akarja őt, akkor most mi van?

Egész éjjel törte a fejét. Néhány álmatlan óra alatt sikerült belátnia, hogy az intim kapcsolat sajnálatos módon nem eresztette ki a gőzt a túlnyomásos helyzetükből, inkább feljebb csavarta a hőmérsékletet. Ha eddig csak szexelni akart Fabiannal, most már szét akarta szedni. Benne akart lenni, hallani akarta, ahogy élvezi őt, ahogy elviseli a fájdalmat is, mert annyira kívánja. Meg akarta kérni, hogy vegye fel azt az átkozott szürke kardigánt, nem akarta elengedni anélkül, hogy ne látta volna benne meztelenül.

Tehetett volna lépéseket annak érdekében, hogy ismét szexre kerüljön sor köztük, de valójában nem akaródzott neki. Biztosra vette ugyanis, hogy Fabian hamarosan ismét közeledni fog feléje, tehát neki igazából nem is volt dolga ezzel. Mindig így szokott lenni. A részéről rendszerint elég egy pillantás, egy szó, bizonyos esetekben egy kacsintás, a többit mindig megoldja a másik fél.

Elméletileg persze megeshetett, hogy Fabian nem közeledik, mert annyira megsértődött, de Mark látta rajta, hogy odavan, szóval igazából ezt kizárta. Ha meg tévedne, akkor meg legalább nem kell többet idegeskednie a viszonyuk miatt. Akárhogy is, ő nem fog konkrét lépéseket tenni.

Másnap Fabian még a pillantását is kerülte, csak szépen csinálta a dolgát, Mark pedig tulajdonképpen megkönnyebbült. Nem érezte annak a nyomását magán, hogy a fiatal fiú „nem bírja ki estig”, vagy hogy veszélyes helyzeteket idéz elő a meggondolatlan akcióival. Kedvére nézegethette a csodásan gömbölyödő fenekét, amelyet már valamennyire megízlelt, és perverz örömmel gondolt arra, hogy az ő az egyetlen a hotelben, aki ismeri Fabian legintimebb méreteit.

Estefelé már kicsit bosszantotta, hogy a fiú még csak rá se néz, de tudta, hogy csak idő kérdése. Ő mindig jó volt a várakozásban, talált valami elfoglaltságot, és az idő repült. El is döntötte, hogy következő délelőtt lemegy a tóhoz. A lékhorgászatot is szerette, úgyhogy az engedélyeit becsületesen megújította minden évben. Az előírt kisméretű műcsalikból hatalamas készlettel rendelkezett, és a pisztrángok sem ívtak éppen, szóval semmi sem állhatott az útjába. Hideg lesz, egyedül lesz, és Fabian remélhetőleg fogja annyira hiányolni, hogy aztán közeledjen.

Így tért nyugovóra, de az ágyban még kicsit csetelt egy újonnan jelentkező férfival, aki ráírt. Ő nem a zürichi kapcsolat volt, azt hanyagolta akkor éjjel, de szüksége volt néhány jó szóra valakitől, ha már egyszer Fabian nem foglalkozott vele egész nap. Meg is kapta azt a néhány jó szót, amire igény mutatkozott, úgyhogy végül elégedetten álomba merült.

A szilveszter előtti nap a horgászás ellenére is Fabian teljes közönyének jegyében telt. Napok óta nem szóltak egymáshoz egy árva szót sem, ami kezdett nevetségesnek tűnni Mark számára. Kicsit szégyellte is magát, hiszen ő intézte úgy, hogy idáig jussanak, és ez nem volt szép dolog a részéről. Szeretett volna kiegyezni legalább egy kordiális minimumban, azt viszont nem tudta, hogy mi tévő legyen. Amikor azonban késő délután Elias, Jana és Fabian hozzálátott az évbúcsúztató dekoráció felépítéséhez, Mark azon kapta a fiatal fiút, hogy nézi őt. A létrán álló Elias kezébe adogatta a színes girlandokat, és amíg a másik agatta őket, Fabian bizony rajta felejtette a tekintetét. Ahogy találkozott a pillantásuk, a fiú összerezzent, és szégyenlősen elfordította a fejét. Mark ezt jelnek vette.

– Fabian, amikor befejeztétek, be tudnál jönni az irodámba egy percre? – kérdezte az előkészületek miatti gondterheltséggel az arcán, de valójában teljes mértékben meggondolatlanul, mire a fiú bólintott.

Mark azonnal elhagyta a társalgót, és úton a recepció felé azon törte a fejét, hogy ennek most mi értelme volt. Sürgősen találnia kellett valamilyen szakmai indokot a kérésére, de jobb híján csak egy óévbúcsúztató korcsolyázás ötlete kezdett kirajzolódni előtte. Szigorúan az íróasztala mögött foglalt helyet, úgy várta Fabian kopogását.