18. A régi és az új

– Ha nincsen semmire szükséged a szobádból, akkor egyből hozzám menjünk – közölte Mark az abszintízű csók után. – Jobb, ha minél kevesebb feltűnést keltünk.

Fabian kicsit elgondolkodott, aztán megrázta a fejét.

– Rendben, nem kell semmi, ha használhatom a fürdődet – felelte, és rákacsintott.

Mark nem is értette ezt a megjegyzést.

– Persze, hogy használhatod! – vonta össze a szemöldökét, hiszen a higiéniai szupport teljesen egyértelmű volt a számára.

Fabian elnevette magát.

– Néha olyan praktikus tudsz lenni, hogy megfagy bennem a vér – mondta, aminek az első részét Mark bóknak vette, hiszen szeretett praktikus lenni.

A mondat második részével azonban nem akart foglalkozni, ugyanis sokkal fontosabb dologra kellett koncentrálnia: a hotel bezárására és Fabian logisztikájára. A fiatal fiút az étteremben hagyta, eljárt az épületben, majd visszatért hozzá. A mutatóujját a szája elé tartva egy intéssel jelezte, hogy induljanak. Fabian némán követte őt.

A szobaajtó bezárásakor átléptek egy teljesen más világba. Oda, ahol nem létezett a szálloda és a tulajdonos-gyakornok korreláció. A tágas térben csak két férfi állt egymással szemben, akiknek a szándékai a nagyon közeli jövőt illetően teljes mértékben azonosak voltak. Marknak tetszettek az ilyenfajta férfias egyezségek. Azok, amelyek korrekt módon, mindkét fél hozzájárulásával születtek, mindkét fél megelégedésére. Azok, amelyek nem az érzelmekről szóltak, amelyek amúgy is csak túlbonyolítottak mindent, hanem a prózai testi örömökről.

Ezért is érezte magát mindig sokkal jobban a partnereivel az ágyban, mint azon kívül. A szex sokkal egyszerűbben ment, mint az érzések. Az első esetében pontosan tudta, hogy mit akar tenni, és azt hogy kell, a második esetben halvány fogalma sem volt. A lelke mélyén persze sejtette, hogy ez gáz, azt viszont nem tudta, hogy miként tanulhatott volna meg érezni. Illetve nem is érezni, mert érezni érzett mindent, hanem azt, hogy mihez kezdjen velük. Vagy hogy hogyan kezelje őket. Ehhez nem volt semmi gyakorlata, és el sem tudta képzelni, hogy mások hogyan tanulták meg. Nyilvánvalóan vele volt baj, ami miatt szégyenkezett persze, és inkább nem is akart foglalkozni a problémával. Maradt a hallgatás.

Az ágyban azonban nem kellett hallgatnia. Ott remekül érezte magát, ott mindent tudott kezelni. A technikai rész könnyen ment, természetes módon, a kézügyességét és a legendás türelmét is kamatoztathatta. A problémái akkor kezdődtek, amikor ki kellett szállni az ágyból. Az azon kívüli ingoványos talaj tele volt csapdával, sosem tudhatta, hogy melyik elhibázott lépése miatt fogja őt elnyelni a mocsár, ahonnan nincsen kiút. Amely csak húzza egyre lejjebb és lejjebb egészen addig, amíg végül belefullad.

Talán ezért is akarta az ágyban töltött időt kiélvezni az utolsó cseppig, azon kívül ugyanis állandó készelétben kellett állnia, ha nem akart elveszni. Mindenféle verbális megnyilatkozás nélkül megcsókolta Fabiant, annyi bizonytalan mozdulatlanság után végre azt tehette, amiben sem bizonytalan, sem mozdulatlan nem volt soha. Ráadásul emlékezett arra a fura érzésre is, amit legutóbb, vagyis az első alkalommal érzett szex közben, arra, hogy Fabian irányít. Most nem akarta kiengedni a kezéből ennek a lehetőségét sem.

– Tiéd a fürdő – simogatta meg az arcát, amire a fiú csak elnevette magát és megcsóválta a fejét.

Mark nem értette, hogy mi volt annyira vicces, de nem firtatta. Amíg várakozott, szépen megbontotta az ágyat, mert a kényelmes körülményeknek is híve volt. Sőt hát bizonyos aktusokhoz elengedhetetlennek tartotta. Fabian egy derekára csavart törölközőben tért vissza. Gyönyörű szép volt, friss, fiatal, szétszednivaló. Mark visszafogottan sóhajtott. „Ezt most tényleg meg fogom dugni?”, kérdezte magától, és már ötlettől is könnybe lábadt a szeme.

Fabian megcsókolta őt, aztán levette róla a pólóját. Egyik kezével a combjai közé nyúlt, ahol egyértelmű bizonyítékot talált arra, hogy Mark kezd izgalomba jönni.

– Nagyon tetszem neked, igaz? – kérdezte aztán ártatlan arccal.

Mark mosolyogva elhúzta Fabian kezét, aztán a fürdőszoba felé indult:

– Ha látnád magadat kívülről, nem lepődnél meg rajta.

– Egyáltalán nem lepődöm meg – felelte a fiú, és mintegy mellékes körülményként megvált a törölközőjétől, majd végighasalt a puha takarón és párnákon.

Mark soha életében nem zuhanyozott le olyan gyorsan, mint akkor. A fiatal fiú pimaszsága arra ösztönöte, hogy minél előbb rendre tanítsa őt, de a farmerját még visszavette. Ha a farka előtt állt egy kis akadály, akkor azért könnyebb volt kordában tartani, és ennek a segítségnek most nagy szükségét érezte.

Mikor visszatért, Fabiant ugyanabban a pozícióban találta, ahogy hagyta.

– Nem alszol, ugye? – kérdezte viccelődve, és Fabian mellé térdelt az ágyra.

A fiatal fiú mozgatni kezdte a fenekét.

– Nem. Azt képzelem el, hogy milyen érzés lesz, amikor bennem leszel.

– És mire jutottál?

– Arra, hogy alig várom.

Azzal Fabian a hátára fordult.

– Gyere! – nyújtotta az egyik kezét feléje.

Mark föléje támaszkodott, és csókolózni kezdtek. Aztán az ajkaival tovább haladt a testén. Csókolta, nyalta, ahol érte, a fiú pedig odaadóan tekergett a nyelve alatt. A bőre sima volt és puha, jól esett hozzáérni. Az egyik kezével izgatni kezdte a sóhajtozó fiút, aki hamarosan teljes harci díszben ragyogott, és mivel mindenképpen szájba is akarta venni őt, mielőtt beléhatol, arra most kitűnő alkalom nyílt.

A mennyiség abszolút nem ment a minőség rovására a feszes és hosszú combok között, sőt értéket adott hozzá. Mark egyenes úton haladt annak a problémának a megoldásában, amely abból fakadt, hogy a befogadó egység kapacitását meghaladta a befogadni kívánt objektum térfogata, de ő ügyes fiú volt. A vazopresszin szintje pedig a hatékonyságának köszönhetően az egekbe emelkedett.

Eredetileg nem tervezte ugyan, hogy hagyja Fabiant elélvezni, de a fiatal fiú nem kért engedélyt hozzá, és a szokásos verbális figyelmeztetéstől is eltekintett. Az orális szex íratlan szabályait ugyan megszegte, de azt olyan könnyedén tette, hogy Mark arra jutott: Fabian autentikus módon imád a szájába élvezni. Mondjuk neki sem volt ellenére, csak az zavarta, hogy utána kénytelen volt mindig rendbeszedni magát a fürdőben.

Miközben gondosan öblögetett a csap fölött, még azt is belátta, hogy a Fabiannal való szexuális együttléteik során ő többet van a fürdőszobában, mint Fabianban, amit most már mindenképpen orvosolnia kellett. Visszatértekor egy önmagát zsebkendővel törölgető fiút talált az ágyán, aki ezzel együtt nagyon elégedettnek tűnt.

– Most mennem kell – vigyorgott rá.

Markban még a lélegzet is megakadt. A „fight-flight-freeze” automatikus  stresszreakciók közül a lefagyást választotta az amygdalája, ez volt a kedvence amúgy is, más szóval köpni-nyelni nem tudott, Fabian viszont nevetésben tört ki. A szőnyegre hajította a zsebkendőt, aztán a mozdulatlan Markhoz ment, és nevetve puszilgatni kezdte őt.

– Csak vicceltem, te kis hülye! Egyszerűen imádnivaló vagy!

Mark hirtelen nem tudta eldönteni, hogy mérges legyen, megsértődjön vagy bosszút álljon. Nyelt egy nagyot, de aztán inkább együtt nevetett Fabiannal, bár olyan rettentően szórakoztatónak nem találta a fiatal fiú idióta játékát.

– Nagyon szeretném, ha valóban szeretkeznénk – közölte vele ekkor Fabian már sokkal komolyabb hangon.

Ekkor a szájába vette Mark középső- és mutatóujját, amit akár arra vonatkozó információként is lehetett értelmezni, hogy miként preferálja a tágítás kényes folyamatát. Mark úgy értelmezte, és érdeklődve figyelte a kis bemutatót, majd így szólt:

– Tudod, néha annyira pimasz vagy, hogy legszívesebben jól helyre raknálak.

Fabian ekkor az ágyra lökte őt. Levette róla a farmert, aztán a klasszikus francia pozícióba helyezkedett föléje. A kezeit és a száját felváltva, illetve egyszerre használva izgatta Markot, aki ismét megemelte a kalapját a képességei előtt, de az is lehet, hogy csak ő kívánta nagyon a fiút. A nyelvével és az igényelt módon két ujjal igyekezett olyan tággá varázsolni a kis nyílást rajta, hogy aztán gond nélkül kedvét tölthesse benne.

Ez időigényes tevékenység volt, úgyhogy Fabian többször is megállt a saját dolgában, de aztán eljött a nagy pillanat.

– Kész vagyok – jelentette be lihegve.

Mark gyorsan döntött. A helyre rakás helyett a premier plant választotta. Fabiant a hátára fektette, a fiú lábait a vállaira tette. Óvszer húzott, és sikosítót kent mindenhová is. Olyan óvatosan hatolt beléje, mintha egy vadiúj, hiperszuper horgászbotot próbálna ki először, aminek semmiképpen nem akarta volna, hogy baja essen.

A fiatal fiú arcán megjelentek a fájdalomérzet első jelei, amitől Mark még a szokásosnál is szebbnek látta őt. Maga előtt sem ismerte be soha, de imádta ezeket az arckifejezéseket. Az ő számára nyilvánvalóan sokkal kevésbé fájdalmas mozdulattól azonnal zsibbadni kezdett a teste. A benne szétáramló, jól eső bizsergést az elméjében is érezte: az, hogy vágyai tárgya az övé lett olyan koktélba keverte az elégedettség és a gyönyör érzését, amely mélyen elbódította.

Lassan mozogni kezdett, és közben egy pillanatra sem vette le a szemét Fabianról. A fiú arca egy idő után kisimult, és ekkor szemkontaktusba lépett vele. A fokozatosan gyorsuló lökések ritmusára lélegzett, és nagyon igyekezett megtartani azt a bizonyos szemkontaktust. Mark rutinosan kezelte a saját fázisait a kielégülés felé vezető úton, számára egyértelmű volt mindig, hogy az elsőbbség joga a bottomot illeti. Hogy egy másik módon is hozzájárulhasson az orgazmusához, a kezével is izgatni kezdte, de néhány mozdulat után Fabian hirtelen ellökte magától a farkára simuló ujjakat.

Ugyanebben a pillanatban lecsukódtak a fiú szemei, Mark pedig ösztönösen gyorsított. Föléje hajolt, mire Fabian újra ránézett, és csókolni kezdték egymást. A fiú közben már annyira összevissza nyögött és sóhajtozott, hogy Mark biztosra vette, hogy el fog élvezni. Mikor aztán a hasán megérezte a kilövelő langyos spermát, magának is zöld utat adott.

Amit átélt közben nagyon hasonlított a többi alkalomra, de egy hatalmas különbség mégiscsak volt benne. Az, hogy ezúttal Fabian volt alatta. Az a fiú, aki egyszerre volt a múltja és a jelenje, aki egyszerre volt lehetetlen és valóságos, aki egyszercsak megjelent az életében, és ugyanattól a pillanattól kedve uralta a gondolatait és a vágyait. Ilyen speciális körülményekkel még sosem találta szemben magát szex után, és ezek a körülmények az egésznek valahogy nagyon egyedi ízt kölcsönöztek.

Mikor az orgazmus utórezdülései is elültek, Mark kikelt az ágyból, és elkezdett rendet tenni. Fabian ezúttal nem tett megjegyzést, ami miatt Mark szavak nélkül is rendkívül hálás volt. Félkarjára támaszkodott, és őt nézte, csakhogy annyira mosolygott, hogy Mark kénytelen volt megkérdezni az okát.

– Csak eszembe jutott a nagymamám – felelte a fiatal fiú.

Mark visszavette a farmerját, és közben arra gondolt, hogy innen már csak egy lépés, hogy a vele való szex után Fabiannak a nagyapja jusson az eszébe. Eddig abban reménykedett, hogy ennél azért jobban áll.

– Azt mondta mindig, hogy  „Sajtot bárki tud csinálni, de Gruyéres-t csak a szakértők.”

Mark pislogott, mint hal a szatyorban.

– És ez hogy jön ide?

– Úgy, hogy te tudsz Gruyéres-t csinálni.

Amikor Fabian ilyen közvetlen módon udvarolt neki, attól mindig zavarba jött. Jól esett neki, de már ott motoszkált a fejében, hogy mi lesz, ha legközelebb csalódást fog okozni neki. Senki sem tud szuperül teljesíteni állandóan, az lehetetlen. Viszont azon kapta magát, hogy a „legközelebb” szó hirtelen visszakerült a szókészletébe. Ez azért elég ijesztő volt.

– Ha jó az alapanyag, lehet Gruyéres-t készíteni – viszonozta a bókot a maga módján, aztán Fabian felé nyújtotta a törölközőjét.

A fiatal fiú felkelt az ágyról, és elvette tőle. A jó kedve kissé alább hagyott, de ezúttal megróbált magára erőltetni egy kis mosolyt.

– Felteszem, nem akarod, hogy maradjak – mondta, majd választ nem várva a fürdőbe ment.

Mark egy baromnak érezte magát, de az igazság az volt, hogy szeretett volna egyedül maradni.Tudta, hogy ez rosszul esik Fabiannak, de azzal is tisztában volt, hogy ha marad, ő csak feszengeni fog egész éjjel, és nem lesz túl kellemes az együtt töltött idő.

Amikor Fabian felöltözve visszatért, megfogta a kezeit, és közel húzta magához.

– Nem arról van szó, hogy nem akarom, hogy maradj, hanem arról, hogy szükségem van egy kis térre – vallotta be őszintén. – Szeretném, ha megértenéd.

– A kettő nem ugyanaz?

– Nem – felelte Mark halkan.

Fabian egy kis puszit adott a szájára.

– Nem vagy könnyű eset, Mark Sommer – mondta egy halvány mosolyka kíséretében.

Mark teljesen tisztában volt vele.

– Sajnálom.

– Ha térre van szükséged, az rendben van – folytatta a fiatal fiú. – Csak ne húzz közénk újra falakat!

Mark bólogatott.

– Rendben.  

Azzal gyengéden megcsókolta Fabiant. Nem tudta másként kifejezni, hogy hálás, csak a csókkal és azzal, hogy utána szorosan és hosszan magához ölelte a fiatal fiút. A karjaiból végül Fabian bontakozott ki, és amikor jó éjszakát kívánt neki, ugyanolyan kedvesen nézett rá, mint korábban. Mark a bejáratig kísérte őt, ahol néma csendben elváltak egymástól.

Már bőven az óév utolsó napjánál tartottak, amikor Mark ágyba került. Furán érezte magát. Egyrészt kényelmesen, nyugalomban, biztonságban a saját lakrészében, egyedül, másrészt viszont hiányzott neki Fabian. Annyira, hogy egyszer még azt is elképzelte, hogy mellette alszik. Érdekes volt, de legfőbbképpen lehetetlen.

Még két hónapot fog a hotelben tölteni, aztán elválnak útjaik. Semmi értelme nem lenne annak, hogy megszokják egymást. Nem is kell erőltetni a kapcsolatukat, hiszen ők annyira két külön világ. Egy fiatal, tehetséges fiú, aki előtt még ott az egész élet, és egy középkorú férfi, aki már pont ott tart, ahová el akart jutni. Ez a két világ az ágyban egy kis időre egymásra talált, méghozzá igencsak jól, de a szex csak egy dolog, az élet pedig egy másik dolog.

Mark nem teljesen értette, hogy miért kavarognak ilyen „romantikus” gondolatok a fejében, és arra jutott, hogy talán azért, mert Fabian mintha kezdené érteni őt. Ez lehet, hogy elég lesz ahhoz, hogy a maradék időt kellemesen eltöltsék egymással, és aztán barátságban elváljanak. Ha így lesz, már kihozták a maximumot a kapcsolatukból. Mark őszintén reménykedett ebben a forgatókönyvben.