20. A lufis kislány

Marknak lehetősége sem volt arra, hogy előadja, amit akart. A becsiccsentett Fabian úgy esett neki, szexuális értelemben, hogy el is felejtette a mondandóját.

– Nagyon kívánlak, Mark Sommer – jelentette be, miközben vetkőzni kezdett.

Csókolta Markot, ahol érte, ő pedig eleinte megpróbálta leállítani, de kevés sikerrel járt. Az ilyen mondatoknak nehéz ellenállni, a teljesen meggondolatlan viselkedés lendülete pedig magával ragadta. Fabian felváltva rángatta le a ruháikat, Markon csak a nadrágja maradt, ő maga viszont teljesen meztelen lett. Persze gyönyörű volt, Mark ezen a ponton valószínűleg ha akarta volna se tudta volna visszautasítani.

Gyakran megesett vele, hogy ilyen esetekben egyszerűen szólva elszállt az agya. A szex a gyengéje volt, talán azért, mert csak aközben érezte úgy, hogy leengedheti büntetlenül a falait. Szex közben könnyedén megosztotta az igényeit is, olyankor biztosra vette, hogy azok meghallgatásra találnak.

– Fogd össze a hajadat, és vedd fel a kardigánt! – kérte Fabiantól.

A meglepett fiú először elnevette magát, de aztán teljesítette Mark igényeit. Utóbbi szétvetett lábakkal leült a székére.

– Gyere ide! – adott neki újabb utasítást.

Amint Fabian odalépett hozzá, szemből az ölébe ültette. A fiú fantasztikusan nézett ki, pontosan úgy, ahogyan Mark ezerszer is elképzelte. A szíve borzasztóan dobogott miközben a fatáziája életre kelt, az öle pedig szét akart robbanni. A fiatal fiú átkarolta a nyakán, és sokattudóan mosolygott rá. Mark a kezébe vette őt, és izgatni kezdte. Ettől Fabian mosolya hamarosan sóhajtozássá változott, Mark pedig kitartóan gyönyörködött a kéjtől szenvedő fiúban.

Fabian egyik kezével megtámasztotta magát a combján, a kardigánja pedig féloldalt lecsúszott a válláról. Előre nyomta a felsőtestét, így Mark elérte a szájával a mellkasát, de éppen csak megcsókolta a mellét, és már dőlt is vissza. A fiú arcát akarta nézni, miközben elélvez. Fabian ment a maga útján, a vele való szoros szemkontaktus viszont olyan intezívvé tette az élményt Mark számára, hogy még a légzése is igazodott a nyögdécslő fiúéhoz. Az igyekezete ellenére sem nézhette azonban az arcát, ugyanis amikor Fabian a csúcspontra ért, hirtelen hátraszegte a fejét. Mark eredeti fantáziája ezzel hiány nélkül megvalósult, tehát elégedett lehetett így is, és lehet mondani, hogy az is volt.

Fabian, miután jól összepiszkolta Mark nadrágját, nevetve felöltözött.

– Segítsek vagy megoldod? – kérdezte jókedvűen.

Mark szerette a dolgait egyedül megoldani, úgyhogy csak ennyit mondott:

– Te inkább siess vissza!

A fiú megcsókolta őt, majd vigyorogva távozott. Mark újra bezárkózott, majd ahogy lehetett, rendbeszedte magát. Még soha nem örült ennyire a kis mosdónak az irodájában. Közben azon törte a fejét, hogy egy tízes skálán vajon mennyire hülye. Az eredmény kilógott a értelmezési tartományból, de közben cefetül jól érezte magát. A szobájába ment, és átöltözött. Érdekes módon nem fulladozott szex után, mint ahogyan előző nap sem tette, és ez meglepte. Nem kellett azonban túl sokat agyalnia azon, hogy miért nem. A partnere nem mászott rá a fizikai intimitás után, ez változtatta meg a gyakorlatot. Fabian minden bizonnyal megértette, hogy ilyenkor sokkal jobban szeret egyedül lenni.

Mire elkészült, a sorait is rendezte a lelkében. A történtekről szándékosan elterelte a figyelmét, amiben nagy gyakorlata volt. Horgászati podcastot hallgatott öltözködés közben, az mindig elég érdekes volt ahhoz, hogy figyeljen rá. Rengeteget elmentett magának belőlük ilyen időkre. Ha mégis bevillant egy-egy kép az imént történtekről, azonnal törölte őket. A vendégek közé viszont így nem egy gyomorfájós, izzadó tenyerű férfi tért vissza, aki azt a benyomást is kelthette volna az arckifejezése alapján, hogy a pánikroham szélén áll, hanem irigylésreméltóan kiegyensúlyozott szállodatulajdonos, aki együtt ünnepelt a vendégeivel. A legjobb pedig az volt, hogy úgy is érezte magát, meg sem kellett játszania.

Fabian abszolút nem kereste a társaságát az est hátralevő részében, talán a „leszarta őt” a legjobb kifejezés a viselkedésére, amiért Mark szavak nélkül is hálás volt neki. A fiú remekül elvolt a többiekkel, egyszer még Janát is megtáncoltatta. Ha Mark nem követte volna a szeme sarkából, valószínűleg észre sem vette volna, hogy két óra magasságában Lenivel egyetemben visszavonult. Reggel nekik kellett bonyolítani a reggelit, tehát teljesen indokoltan tették, Jana és Elias pedig azt vállalta, hogy a buli után tesznek rendet. Mark maradt még kicsit, de őszintén szólva szörnyen unatkozott Fabian nélkül.

A régi és az újév között valahol Mark és Fabian tehát szeretők lettek. Az idősebbik nem nagyon értette, hogy erre hogy kerülhetett sor, de aztán inkább nem töprengett rajta. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy az elkövetkezendő időszakban napközben munkatársak voltak (többnyire), éjszakánként viszont két, egymáshoz vonzódó férfi, akik becsületesen kiélvezték mindazt, ami egymásnak tudtak nyújtani. Mark szexuális élete soha nem látott csúcsokra hágott, és nem bírt betelni Fabiannal. A horgászbotjára lassan hálót szőtt a pók, a műcsalijai pedig mérettől függetlenül együtt unatkoztak a garázs egyik félhomályos sarkában.

Újév napjának reggelén a szokásos letargia lepte be a hotelt. A szálloda leginkább egy kísértetkastélyra hasonlított, amiben csak elvétve tűnt fel valaki a közös terekben. A személyzet egynapos eltávot kapott, ezidőalatt Marknak és Fabiannak kellett megoldania mindent. Az irodabeli üdvözlő csókot leszámítva egész nap munkatársak voltak, akik jól tudtak együtt dolgozni, és Mark sokkal inkább érezte magukat barátoknak, mint szeretőknek.

Mivel semmiféle nyomás nem nehezedett rá Fabian részéről, még beszélgetni is kedve támadt. Túl sok dolguk nem akadt, úgyhogy bőven volt rá idejük. Fabian néha olyan nemtörődöm módon és szűkszavúan cseverészett vele, hogy Mark sem erőltetettnek, sem kínosnak nem érzékelte a helyzetet. Sőt inkább őszintén érdeklődni kezdett a fiú gondolatai iránt.

A hall kényelmes foteljeiben üldögélve a kandalló mellett a két férfi felváltva hallgatott és beszélgetett. A fiatalabbik néha elmerült a telefonjában is, és Mark nagyon kíváncsi lett arra, hogy vajon kivel csetel. Persze nem kérdezett rá, de számbavett néhány lehetőséget, például más férfiakét, aki érdeklődnek utána. Fabian nagyon vonzó volt, biztosan folyton feltűntek körülötte próbálkozók. Az újév pedig mindig remek alkalom a kapcsolatfelvételre.

Sokszor kapott ilyen üzenetet ő is az exeitől, de soha nem válaszolt rájuk. Azt is realizálta viszont ebben a pillanatban, hogy az aktuális csetpartnereit eléggé elhanyagolta az utóbbi időben, de őszintén szólva nem nagyon érzett kedvet hozzájuk. Az isteni testű gyakornoka kötötte le teljesen a figyelmét, ám láthatóan ugyanezt nem lehetett elmondani Fabianról, aki vígan irogatott a telefonján.

Mark belegondolt abba, hogy még két hónapjuk van. Szerette volna kihasználni a maximumig. Ha ilyen tempóban folytatjuk, abba ugyan valószínűleg bele fogok halni, fojtott el egy mosolykát, de akkor is akarta. Eddig mindig az volt a baja, hogy nem tudott eleget szexelni, most meg pont az ellentétje miatt aggodalmaskodott. Mindenesetre a lehető legjobban alakultak a dolgok Fabiannal. Láthatóan mindketten elégedettek voltak, és ugyanarra vágytak: szexre és semmi komolyra.

– Szereted a művészeteket? – kérdezte váratlanul, egy kis figyelemre vágyva, mire Fabian letette a mobilját.

– Igen, de inkább azt mondanám, hogy vannak olyan művészek, akiket nagyon kedvelek.

– Pédául azokat a franciákat? Meg Glenn Millert?

– Például. De bejön Banksy is.

Mark nem értett, hogy miért jelentkezett önként ezért a pofásért, de már késő volt. Színt kellett vallania.

– Én járatlan vagyok a művészetekben – igazgatta meg a szemüvegét, és megcserélte a keresztbetett lábait egymáson. – Banksyról mit kell tudni?

Fabian rögtön kikeresett egy képet a neten, és Mark elé tartotta a telefonját.

– Szerintem ezt te is ismered.

Mark egy fekete-fehér képet látott a kijelzőn, amelyen egy szája előtt kendőt viselő hulligán egy csokor virág elhajításán ügyködött. Pontosan úgy, mintha egy Molotov-koktéllal tenné. Megdöbbentő volt az összeállítás, és persze soha életében nem látta még a képet, úgyhogy megcsóválta a fejét.

– Hatalmas arc a fickó – nevetett Fabian, és olyan lelkesen kezdett magyarázni, hogy nem lehetett nem inni a szavait.

– Annyi idős kábé mint te, egy angol graffitiművész. Nem lehet pontosan tudni, hogy kicsoda, és sokan nem is tartják művésznek, csak kapucnis, utcai vandálnak. A festményeit titokban és nagyon gyorsan festi fel random helyeken a világban, főleg Bristolban, és előre kivágott mintákat használ hozzá. Mindig durva üzenete van a képeinek, tudod, az a fajta, aki olyan direkt módon vág dolgokat az arcodba, hogy kénytelen vagy elgondolkodni rajtuk. A kedvenc mondatom tőle, hogy „Keresztülmenni azon a folyamaton, hogy kiválasszák a festményedet, eléggé unalmas. Sokkal vicesebb odamenni és kitenni a sajátodat.” Imádom. Szerintem zseniális.

– Erre mondják, hogy polgárpukkasztó? – kérdezte Mark, bár utálta ezt a szót.

Kiskorában hallotta először, és akkor nem tudta értelmezni. Azt látta maga előtt, amint egy nagyhasú férfi lufiként a levegőbe emelkedik, majd szétpukkad. Mostanra már jobban állt a metaforikus szókapcsolatok értelmezésével, de nem volt biztos magában. Fabian mindenesetre láthatóan jól szórakozott.

– Te ezeket a szavakat hol találod? Én egyébként inkább eredetinek nevezném. Azt még a híradóban is bemondták, amikor egy árverésen kurva sok pénzért elkelt a Lufis kislány. Egyszercsak elindult lefelé a keretből a kép, és miszlikekben jött elő. Banksy egy kis iratmegsemmisítőt szerelt titokban a keret mögé, és az szabdalta fel félig a képet. Mondanom se kell, hogy utána még többet ért a mű. Szóval inkább eredetinek nevezném őt. Ilyet még soha nem csinált előtte senki. Mondjuk utána sem.

Fabian ekkor már hahotázott a saját kis előadásán, Mark pedig csak ábrándosan figyelte ezt a másik bolygóról érkezett fiatal fiút, akitől mellesleg állandóan állt a farka. Olyan dolgokról beszélt, amiről neki fogalma sem volt, de ettől csak még vonzóbb lett a számára. Mint egy újonnan felfedezett kontinens, ami gyönyörű, de egy teljesen más világ. Mark szerette volna belakni ezt a kontinenst.

– Neked például mit mond ez a kép? – kérdezte ismét elé tartva a dobálódzó férfit.

Mark szíve úgy kezdett verni, mint a Szállodamarketing nevű vizsgáján huszonkét éves korában. Tudta, hogy remekelnie kellene, de lövése sem volt arról, hogy hogyan.

– Nem is tudom – húzta az időt, de szerencsére Fabiannak sok mondanivalója volt, ellentétben a vizsgáztató tanárokkal.

– A virágcsokor mindenkinek valami szépet, kellemeset, érzelmet jelent, nem? És a szájkendős fazon ezt használja agresszív cselekedetre. Ez nekem azt mondja, hogy megeshet, hogy nem úgy szeretünk valakit, ahogyan az a másiknak jó. Hanem úgy, ahogy nekünk jó, és ez a másiknak rossz.

Markba belefagyott a szó. Fabian húsz másodperc alatt leírta az egész életét. Oda és vissza. Sosem tudta jól szeretni a partnereit, de őt sem szerették úgy, ahogy neki jól esett volna. Mintha mindig marslakó lett volna a Földön. Nem tudott mit mondani Fabian megállapítására, hiszen azt mégsem vallhatta be, hogy ez az ő legnagyobb problémája. A csend, mint mindig, sokkal biztonságosabb volt.

Fabian megint a telefonján kezdett ügyködni, Mark meg csak gyönyörködött benne. Elnézte volna ezt a fiút egész nap. Ahogy a füle mögé simította a szőke tincseit, szerinte felért egy képzőművészeti alkotással, és Mark minden bizonnyal komoly összeget ajánlott volna fel érte az árverésen. Hazavinné, és akkor nézegetné, amikor csak akarná. Nem kellene folyton foglalkoznia vele, de ott lenne, ha vágyna rá.

– Nézd! – nyújtotta neki Fabian újra a mobilját. – Ezt darabolta fel félig.

Mark ezúttal is egy fekete-fehér képet látott, amelyen egy kislány elengedte a piros, szív alakú lufiját.

– Azt mondják, hogy a reményt szimbolizálja, de nekem azt jelenti, hogy az érzéseknek utat kell engedni. Ha belegondolsz, nincs is más jó megoldás. Ha elfojtod őket, élve kinyírnak. Rosszabb esetben te nyírsz ki másokat miattuk.

Mark feje hirtelen szélben szállingozó madártollá változott. Lassan ringatódzott a levegőben, miközben nem tudta levenni a szemét a kijelzőt nézegető fiúról. Úgy érezte azonban, hogy messziről tekint magukra, nem a kényelmes fotelben üldögélve, a ropogó fahasábokat hallgatva. Valahonnan a távolból látta az egész jelenetet, mintha nem is lenne igaz, ami történik. Annyira fura és ijesztő érzés volt, hogy meg kellett törnie.

– Úgy beszélsz, mint egy pszichológus – jelentette ki.

Fabian hátraszegett fejjel nevetett fel, miközben a telefonját az ölébe ejtette.

– Anyám büszke lenne rám – dörzsölte meg a homlokát. – Legalább emiatt.

– Miért?

– Mert ő a pszichológus.

– Az édesanyád pszichológus? – kérdezte Mark őszinte döbbenettel a hangjában.

– Igen. Az a fajta, aki a saját problémái miatt lett az. Mindig azt mondta, hogy valahogy fel kellett dolgoznia, hogy a férfi, akivel egy életre terveztek, és aki teherbe ejtette, végül lelépett.

– És milyen érzés pszichológus gyerekének lenni?

Fabian megrántotta a vállát.

– Tizenkét éves koromban már meg tudtam nevezni az összes addigi traumámat, sőt azt is tudtam, hogy hogyan kell belőlük felépülnöm. Szóval erősen indítottam. A belső gyermekemmel meg nagy haverok voltunk már akkor is.

– A middel?

– Azzal a kisfiúval, aki elszenvedett néhány dolgot kiskorában. Például azt, hogy az apám elhagyott. Vagy hogy nem állt rendelkezésemre férfimodell. Ezek alakították legfőképpen az idegrendszeremet, és ezek befolyásolják a viselkedésemet. Meg kellett tanulnom újraírni a programjaimat. Anyám sokat segített és segít, de még így is maradt tennivaló. Azt hiszem, ez egy egész életet kívánó kaland.

Mark ismét a vén, kínai bölcset látta Fabianban, ő pedig köpni-nyelni sem tudott. A könnyed, szexi fiú testében lakozott ez az öreg, de most már legalább kezdte kapizsgálni a miérteket. Ő mondjuk nem tartotta komoly tudománynak a pszichológiát, ő csak a kézzel fogható dolgokban hitt, de azt is tudta, hogy azok számára viszont nagyon népszerű, akiknek valami olyan lelki bajuk, amivel nem tudnak megküzdeni egyedül. Szerencsére neki nem volt szüksége rá, tökéletesen tisztán látott saját magával szemben.

A január 1-ji sötét délutánban például világosan látta, hogy van valami, ami nem szokott lenni. Hogy amit Fabian mellett érez, az nagyon hasonlít arra, amit Anes mellett érzett. Hogy itt nemcsak szexről van szó, hanem valami másról is. Hogy Fabian lelke közel van az övéhez, hogy minden ellenére valahogy mégis értik egymást, és hogy ő bizony éhezi a társaságát.

Mindez egyszerre volt varázslatos és félelmetes. Mark lefagyasztott szíve véletlenül beleesett egy fazék meleg vízbe, és lassan olvadozni kezdett. A kellemes hőmérsékleten szuperül érezte magát, de persze hallotta, hogy közben sípol a nyitva hagyott fagyasztó ajtaja. Tudta, hogy előbb-utóbb be kell csuknia az a kurva ajtót, de még akart egy kicsit lebegni a meleg vízben.

– Ilyen körülmények között nem is lep meg, hogy belédszerettem – folytatta Fabian olyan végtelen egyszerűséggel, mintha egy fizikai törvényszerűséget magyarázna. – De ez természetesen semmiféle kötelezettséget nem ró rád – tette hozzá –, ez az én bizniszem.

Mark eddig is sejtette, hogy Fabiannak vannak érzései az irányába, és nem örült neki felhőtlenül, ugyanis az érzések mindig drámához vezettek az életében. A hiúságát azonban nagyon legyezgette a fiatal fiú érdeklődése, annak a lehetősége, hogy ilyen hatással tud lenni egy nála sokkal fiatalabb férfira. Aki ráadásul gyönyörű. Most, hogy Fabian légies könnyedséggel bejelentette, hogy szerelmes beléje, Mark is gondtalan akart lenni. Sőt úgy érezte, hogy az is. Ha másnak nem jelent problémát érezni és beismerni, akkor neki se kellene, hogy azt jelentsen.

– Engem viszont meglep, hogy én is belédszerettem – közölte diplomatikus hangnemben, ám önmaga számára még így is elég váratlanul. – Nem szokásom ugyanis.

Fabian aprókat bólogatott.

– Tudom, hogy belém szerettél.

– Tényleg? – kerekedett el Mark szeme.

– Igen. Csak a vak nem látja.

A Hotel Ryder tulajdonosa annyi meglepő információnak került a birtokába az elmúlt néhány percben, hogy kezdett eltelítődni. Eleve sem volt nagy a befogadó kapacitása, és most ráadásul hirtelen telt meg csordultig. Ott van az a kölcsönös szerelem, meg minden, és ha mások számára ennyire egyértelmű az, amivel ő hetek óta viaskodik, abban az esetben ő nem ért valamit nagyon.

– Akkor remélem, hogy itt a hotelben mindeki vak – dörzsölte meg a szakállát gondterhelten.

Fabian nevetni kezdett, és megveregett Mark vállát. Nem csókolta meg, nem bújt hozzá, egyszerűen csak megpaskolta, majd felállt, és indult a dolgára. Hanyagul még odavetette neki:

– Nyugodt lehetsz, a kollektív vakság egy nagyon elterjedt jelenség. Rendkívül kényelmes ugyanis.