8. A normálatlan meder

Mark egész éjjel azon töprengett, hogy miért viszi vásárolni és fogorvoshoz Fabiant. Simán lerázhatta volna, de nem tette. Haragudott magára miatta, mert semmi értelme nem volt az egésznek. Holnap a fogorvosához viszi, holnapután meg ágyba szervírozza neki a reggeli kávét? Lassan több magánprogramjuk van, mint munkával kapcsolatos elfoglaltságuk. Persze lehetett találni magyarázatot mindenre: Fabian idegen ezen a környéken, nincs kocsija, stb., de a Land Rovert oda is adhatta volna neki. Bár ha jobban belegondolt, inkább nem. Ezeken az utakon, hóban nem könnyű vezetni.

Akárhogy is, a fogorvoshoz végül ő kért időpontot, neki azonnalit is adtak. Reggelre Fabian fél arca megduzzadt, és már több fájdalomcsillapítón is túl volt, mire a rendelőbe értek. Egy óra múlva azzal lépett ki a váróba, hogy megmentették a fogát. Az arca elég elnyűtt volt, és az  érzéstelenítőtől még nagyon nem bírt beszélni, de kigyögte valahogy, hogy megműtötték a foggyökérgyulladását, a gennyet leszívták, antibiotikumot kell szednie, és köszöni a gyors segítséget. Mark sokkal több dolgot tudott meg, mint amennyit szeretett volna, de alapvetően örült, hogy megoldódott Fabian problémája.

Csendben autóztak a hotelig, és még mielőtt kiszálltak volna, Mark tett egy gesztust.

– Ha úgy érzi, nyugodtan töltse a napot pihenéssel.

Fabian olyan arccal nézett rá, mint azt mondta volna neki az imént, hogy a Föld lapos.

– Tíz perc múlva lent vagyok – közölte, majd eltűnt a lakrésze irányába.

Mark elismerően lebiggyesztette az ajkát. Kemény fiú ez a Fabian, gondolta, keményebb, mint hittem. A csillogó szemei meg a nyúlánk teste nem ezt sugallták. Azonnal eszébe jutott azonban a fehér medve is, úgyhogy villámgyorsan teendő után nézett.

A nap folyamán nem látta beszélni Fabiant, nyilván fájdalmai voltak, de mindenkivel megérttette magát valahogy. Marknak az is feltűnt, hogy amikor telefonon kellett intézkednie, Elias hangját kérte segítségül, a mondandót pedig leírta neki. Jókedvű lett az akciójától, nagyon viccesnek találta. Aztán este felé egy rövidke szemkontaktusra került sor közöttük. Mark néma mimikával és a kezeivel gesztikulálva kérdezte, hogy minden oké-e, Fabian pedig a két feltartott hüvelykujjával jelezte, hogy igen. 

A gyakornok munkaideje nyolckor járt le, de szokás szerint egész este a hotelben maradt. Most azonban visszavonult, és nem is vacsorázott. Mark váratlanul nyugtalan lett miatta. Fura volt, hogy nincs a bárpult közelében, hogy nem váltanak néhány szót csak úgy menet közben. Ez az érzés felidegesítette őt, zavarta, hogy feltűnt neki Fabian hiánya. Elias például sosem hiányzott neki. Mogorván letudta az estét, és alig várta, hogy bezárhasson éjszakára.

Még éjfél sem volt, amikor a szobájába ment. Lezuhanyzott, de csak Fabian járt az eszében. Biztos alszik már, gondolta, abban a hiperszuper meleg pizsamájában. Alsónadrágot meg pólót vett, majd töltött magának egy kis whiskeyt. Az ágyában ülve a telefonján pörgetni kezdte a dating appjait, és mivel pont elérhető volt az a férfi, akinek visszaírt, csetelni kezdett vele.

Pontosan tizenhat perc kellett ahhoz, hogy a másik screenshotot küldjön magáról. Közvetlenül az első dickpic megérkezése előtt viszont Mark elbúcsúzott átmenetileg. Gyakran megesett, hogy neki kellett megálljt parancsolnia, mert túl hamar megkaphatta volna, amit akart. Ezek az oldalak már csak ilyenek voltak. Mindenesetre tetszett neki a férfi fizikai szempontból, egy hamarosan bekövetkező zürichi utat biztosan megért.

Márcsak azért is, mert ami hiányzott, az hiányzott. Mark tele volt feszültséggel, amin nem javított a fehér medve sem, sőt inkább fokozta a belső nyugtalanságát. Megkönnyebbülésre vágyott, és az csak egy kattintásra volt tőle. Egy ismeretlen, szürke kardigános fiú, egy négy perces videóban viszonylag gyorsan segített is rajta. Mark fantáziája ezalatt egy másik szürke kardigános fiú körül forgott, aki legalábbis testalkatát tekintve nagyon hasonlított a videó színészére. A tényeket Mark kénytelen volt beismerni maga előtt, de úgy volt vele, hogy amíg ez a fantázia csak az ő fejében létezik, addig rendben van. A gondolat szabadsága egyelőre alapvető emberi jog.

Másnap a reggelinél viszont már nem tudott ugyanazzal a szemmel nézni Fabianra, mint korábban. A gyakornoka többé nem a gyakornoka volt, hanem a szürke kardigános fiú. Mark kerülte a tekintetét és a társaságát, amennyire csak tudta, és hálát adott az égnek, hogy a gondolatolvasási képességgel senki sem rendelkezik a valóságban. Fabian azonban mintha direkt kontaktusba akart volna lépni vele.

– Szeretném még egyszer megköszönni a segítséget – mosolygott rá a recepciós pult mögül, amikor Mark magához vette a kocsikulcsot, hogy a távozó vendégeket az állomásra fuvarozza.

– Nagyon szívesen – felelte udvariasan, de nem nézett Fabianra.

– Sokkal jobban vagyok, bár nem aludtam sokat – folytatta a fiatal fiú.

Mark a zavarát rövid mosoly mögé próbálta rejteni, de valójában bevillant neki az a TikTok videó, amelyben arról beszélnek, hogy amikor éjszaka valaki örömet szerez magának egy konkrét személyre gondolva, akkor a konkrét személy nem tud aludni. Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a másik felé irányuló szexuális energia annyira erős, főleg orgazmuskor, hogy a másik személy nem tudja nem érzékelni. Nem érti ugyan, hogy mi a helyzet, de az agya nem képes visszavonulni és átadni a helyét az álomnak az energetikai sokk miatt. Mark szinte rohant kifelé a hotelből.

Mi ez az istenverte láthatatlan kapcsolat, ami Fabianhoz fűzi, tépelődött magában vezetés közben. Nem elég, hogy újabban rengeteget gondol rá, akkor is ha nem akar, most még ez is. Nem volt ez így jó. Amikor összeütköztek az irodában, az sem hiányzott. Összeért a testük, ha csak egyetlen pillanatra is, és Mark nem bírta elfelejteni. Viszont vágyakozni kezdett a fiatal fiú fizikai közelségére, mert nagyon jó érzés volt. Ismerős. Izgalmas. Megnyugtató. Nem értette, hogy mi okozza ezt, de határozottan érezte. Az Anes-szel való hasonlósággal próbálta magyarázni a fizikai vonzalmat, pedig tudta, hogy Fabian nem Anes.

A régi, jól bevált módszereihez folyamodott: ha valami zavarta vagy felzaklatta, arra inkább nem gondolt. Hogy visszanyerje valahogyan az egyensúlyát, elhatározta, hogy délután ránéz a műcsalijaira. Készít egy újabb darabot, egy újabbat a másik ezer mellé, amit majd egy kevésbé fagyos napon ki is próbál. Horgászni nem tudott menni mínusz tíz fokban, bár a megnyugtató magány ígérete felcsigázta. Biztosra lehetett venni ugyanis, hogy ilyen hidegben senki nem sétálgat a tó partján. Meg sehol sem a hegyekben egyébként.

A korán beálló sötét és a kitartó rettenetes hideg a Hotel Ryder vendégeit a közösségi terekbe csalogatta már késő délután. Egy idősebb házaspár csendben olvasgatott a kandalló mellett, a két gyerekes család összeeresztette az utódokat, akik együtt bámulták a telefonjaikat, de lehet, hogy online játszottak, a felnőttek pedig cseverésztek és iddogáltak. A szállodában még egy fiatal pár tartózkodott, akik főleg egymást ölelgették. Annyira idilli volt a hangulat a karácsonyfa sárga fényében, hogy Marknak sürgető mehetnékje támadt.

Jól felöltözött, és a raktárépület mögött tanulmányozni kezdte a műcsalijait. Mivel csak be voltak dobálva egy rekeszbe, elérkezettnek látta az időt arra, hogy méret szerint szétválogassa őket. Csak két alcsoportot tudott létrehozni, a kicsi és a nagy csalik halmazát. Az intellektuális kihívás azonban nem bizonyult annyira nagynak, hogy rendszerezés közben koncentrálnia kelljen. A gondolatai szabadon szárnyalhattak a dermesztő hidegben: Fabian és Anes között.

Azt már rengetegszer lejátszotta magában, hogy Anes volt a legjobb dolog az életében. Nem szívesen, de beismerte, hogy ő lehetett az a valami, ami annyira különleges, hogy csak egyszer adatik meg. Anes azt mondta neki, hogy tiszta szívéből szereti őt, és sem az idő, se a távolság nem változtatott ezen. Makacsul kitartott mellette minden ellenére, egészen az utolsó pillanatig, addig a pontig, amikor Mark végül örökre eltaszította magától. Nem akarta, de mégis megtette.

Emlékezett egy furcsa érzésre ebből az időszakból. Arra, hogy meg akarta büntetni Anes-t azért, mert látta az igazi Markot, és még úgy is ragaszkodott hozzá. Neki fájt, hogy értéktelen és üres létére valaki talál benne szeretnivalót, és ő nem akart neki csalódást okozni. Megalázónak érezte a helyzetet, önmagát pedig kiszolgáltatottnak, ha ezt a szerelmet elfogadja. Nem volt képes rá. És nem is tehette meg vele, mert Anes jobbat érdemelt nála. El kellett küldenie őt.

Nem marasztalta, nem küzdött többé kettőjükért. Nem tett olyan dolgokat, amikre biztosan szükség van egy kapcsolatban, csak el akarta veszíteni Anes-t, mert méltatlannak érezte magát hozzá. El is veszítette, örökre, amit elfogadott, most azonban megjelent az életében Fabian, és minden beforrtnak tűnő seb hirtelen felszakadt. Mark erősnek hitte magát, aki megküzd a saját döntése kegyetlen következményeivel, a tornyon azonban, amit logikából és egóból épített magának, megjelentek az első repedések Fabian miatt.

Egyszerre haragudott rá és vonzódott hozzá, egyszerre kívánta a közelségét és akart távol maradni tőle, egyszerre érdekelte és nem akarta jobban megismerni őt. Szerencsére minderről a másiknak halvány fogalma sem volt, tehát Marknak kizárólag magát kellett kontroll alatt tartani, de őszintén szólva az sem bizonyult gyerekjátéknak. Kicsit több mint két hete találkoztak először, és ennek ellenére úgy érezte, hogy jól ismeri Fabiant. Nem az életének  konkrét tényeit, azokról szinte semmit sem tudott, hanem a fiatal fiút magát, vagyis a lelkét ismeri. Vagy felismeri. Vagy valami ilyesmi. Ő maga sem tudta.

Ezt az őrületet csak azzal a bizonyos hasonlósággal tudta magyarázni, de szinte biztos volt abban, hogy leginkább a fantáziája a hunyó. Ő lát bele olyan dolgokat ebbe a fiúba, amiknek valós alapja nincsen. Még akkor sem, ha a külső mellett a két fiú karakterében is talált egyezéseket. Anes pont ugyanúgy nem rejtette el az érzéseit, mint Fabian, pont ugyanúgy tiltakozott ösztönösen a szabályok ellen, mint Fabian, és pont ugyanolyan naív kedvességgel fordult az emberek felé, mint Fabian. Anes sosem feltételezett rosszat másokról, és Mark biztosra vette, hogy Fabian is elég jóhiszemű ehhez. Ő ártatlan együgyüségnek vélte ezt a hozzáállást, és nem tudott osztozni benne. Azt gondolta, hogy az élet előbb-utóbb megleckézteti azokat, akik ilyenek.

Marknak nem is ezzel volt dolga, hanem önmagával. Mantraként kezdte hajtogatni, hogy az a Fabian, amelyik olyan nagyon hasonlít Anes-re, és amelyik annyira vonzza őt, csak az ő fejében létezik, mert ő találta ki. A valódi Fabian csak egy ismeretlen fiú, aki három hónapig a gyakornoka, és akivel aztán örökre elválnak útjaik. Addig is tiltott zóna, ő pedig egy piszkos fantáziájú, öreg kéjenc, aki annyira magányos, hogy már olyan fiatal fiúkra izgul fel, akik a fiai lehetnének.

Nyilvánvalóan ötvenéves korára teljesen meghülyült. Lehet, hogy a kortársakkal való, alkalmi viszonyok ürességge már nem elégíti ki, pedig azt kellene erőltetnie. Valószínűleg már abnormális dolgokra vágyik, pedig a normális mederben kellene tartania magát. A pornóval is így járt amúgy. Abban is mindig egyre eszementebbre vágyott, a hagyományos dolgok már nem is nagyon érdekelték.

Gyors és könnyed viszonyokra volt tehát szüksége, vele egykorúakkal, és nem arra, hogy egy elérhetetlen fiúról ábrándozzon. Még akkor sem, ha pont ő bizonyult a legvonzóbbnak, az elérhetetlensége miatt. Egy valódi viszonynál egyébként is sokkal kellemesebb volt csak ábrándozni valakiről, hiszen a fantáziájában soha nem vártak el tőle semmit, főleg nem érzéseket. Nem tartozott senkinek semmivel, nem okozott senkinek fájdalmat, nem szégyellte magát senkivel szemben. A másiktól elvette azt, amit akart, és cserébe nem kellett adnia semmit. Merthogy nem is tudott.

A csalik rakosgatásával már régen végzett, és aztán sokáig bámulta őket. Az zakatolt a fejében, hogy miért. Miért jött Fabian a hotelbe? Miért hasonlít ennyire Anes-re? Miért nem tudja kiverni a fejéből a fiatal fiút? Miért kavarja fel őt egy ismeretlen genfi fiú? A sok miérttől a torka kiszáradt, és nyelt egy hatalmasat. A gyomra görcsbe rándult, a lábai könnyűek lettek. Tudta, hogy ha ez a testi tünetek megjelennek, futnia kell. Menekülnie a túlélésért.

Visszapakolta a a dobozokat a raktárba, és a tó felé indult. A metsző hideg sem tántorította vissza. Mikor azonban behúzta maga után a hotel kis kapuját, hirtelen megtorpant. Anes szavai jutottak eszébe: „Ha valamiben nagyon rosszul érzed magad, azzal mindig dolgod van. Próbálj meg egyszer maradni, és ne menekülj el!” Mark a kesztyűs kezével megszorította a kapu falécét, és nem mozdult.  

Dolga lenne Fabiannal? Mégis micsoda? Semmilyen logikus magyarázatot nem talált a kérdésre, az összes többi lehetőség pedig megrémisztette. Nem akart őrültnek tűnni még maga előtt sem, ezért úgy döntött, hogy a két fiú közötti minden hasonlóság csak véletlen egybeesés, tehát neki semmi dolga velük. Az ő túlstresszelt agya játssza ezt az idióta játékot, mert magányos, mert kielégítetlen, mert gyáva.

A zseblámpa fényében elindult a tóhoz. A hideg annyira csípett, hogy lassan sikerült lenyugodnia tőle. A bakancsa alatt csikorgott a hó, a süvítő szél hangja pedig elnyomta a gondolatait. Mikor jó tízperc után megérkezett, jobban is érezte magát. Megállt a tó partján, és a befagyott víztükörbe nézett. Végre ismét tisztán látott mindent. A hatalmas, fehéren világító csendet az ő hangja törte meg:

– Fabiannak semmi köze sincs Anes-hez – mondta ki hangosan. – A rendkívüli hasonlóság miatt persze akár a fia is lehetne, de csak elméletileg, mert Anes sosem akart gyereket. Ez nem zárná ki teljesen, hogy mégis született neki egy, az viszont már erős ellenérv, hogy amikor Fabian valószínűleg megfogant, Anes már nem élt.